Bökös Borbála: Szmirkó



 

  Egy meseregény, amely Tündérföldön játszódik, tizenéves, félig ember-félig tündér főhőssel a középpontban, aki elindul, hogy kalandokkal szegélyezett útja végén megakadályozza világa pusztulását. Hallottunk már hasonlóról, mégis, a kivitelezés, a népmeséket idéző stílus, az áradó fantázia olyan történetet eredményez, melyet érdemes elolvasni.

 

  Ifjúsági regényként fontos, hogy olyan  értékekre bukkanhatunk benne, mint az összetartás, a megbocsátás, a hibák felvállalása, én mégis a szórakoztatóságát emelném ki. A gyerekeknek ez a legfontosabb szempont olvasmányaik kiválasztásakor, és itt bizony izgalmakban, érdekes világban, különleges karakterekben nincs hiány. Az pedig, hogy emellett fontos kérdésekkel is szembesülhetnek mindenféle didaktikus felhang nélkül, csak hab a tortán, bár a korosztály számára írt művekkel kapcsolatosan ez alapkövetelmény lenne, de a realitás egészen más képet mutat.

   Az írónő a szereplők, a stílus és a történetvezetés terén is merített a népmesékből, és ez egyáltalán nem vált kárára. Képzeletének segítségével átformálta, és egy egészen egyedi, mással össze nem téveszthető  világot gyúrt belőlük.

  Találkozhatunk tűzsólymokkal, szipolymacskával, aki mágiát szipolyoz áldozatától, bakurászokkal, akik füstté tudnak alakulni, és tudós tündérekkel, akik a tudományt  részesítik előnyben a mágia ellenében. Látszik, hogy népi hagyományokban gyökerezik alakjuk, mégis kaptak egy kis sajátos ízt, amitől érdekessé, különlegessé váltak. A névadásban is ezt az irányvonalat figyelhetjük meg:  Hokka, a tűzsólyom, Babuk, a szipolymacska, Szemes varázslóasszony,  Zárodi varázsló  vagy éppen Zöldszemű Iringó,  a  virágtündér esetében.



Az illusztrációkon a türkiz
uralkodik.

  Tuduka, a  szórakozott professzorra hasonlító tündér és élete párja, Ordina, a szilaj és megzabolázhatatlan manóhölgy egy igen furcsa, de annál viccesebb és szerethetőbb párost alkotnak. Rajtuk kívül  Hokka a legerősebb karakter a történetben, őt aztán valóban nem lehet beskatulyázni, bár ebben a mesében szinte senki sem fekete vagy fehér, kivéve talán egyet, a főgonoszt, akit le kell győzni.
 

    De nem csak  a személyek, a helyek elnevezése is  igazán jól  sikerült, Lustán tekeredő például  a határfolyó az emberi- és a tündérvilág között,  a Felejtés erdeje kifejezés pedig önmagáért beszél. Ám korántsem csupán az elnevezésekben jeleskedik az írónő,  a megjelenítésük, a kivitelezésük is lebilincselő.  Az előbb említett erdőben például örök tél uralkodik a feledéssel karöltve, állandóan szállingózik a hó, és ahogy a puha, hideg fehérség mindent betemet, úgy fedi el szépen, lassan az emlékeket. Azonban önmaguk elvesztésén kívül más egyéb veszedelmek is leselkednek az eltévedőkre.

   A mágia és a tudomány szembeállítása, illetve a kettő közötti  fúzió is ötletesen jelenik meg, és olyan csodákat eredményez, mint a kopoltyúval lélegző folyóalattjáró, a napelemes halpikkelyek, a bőrként viselkedő búvárruha, amelyet csak igaz ember húzhat magára. A nem annyira eredeti, de annál bájosabb szentjánosbogár lámpások is említést érdemelnek: tengeralattjárón való alkalmazásuk azért újdonságnak számít :). És nem mehetek el szó nélkül az emberi vezérlésű kősárkányok mellett sem, ahogyan a képmágia szimbolikus, bár szintén nem teljesen  új elképzelése is  színesebbé teszi a történetet. Zárodi sziklavárát, amelynek minden emeletét különböző érccel színezték, szívesen megszemlélném, a  virágtündér-rezidenciákat  kandallójukkal, üvegablakaikkal és pompás kertjeikkel szintén.

   Mint minden népmesei hős, Szmirkó is pogácsával és varázstárgyakkal felszerelkezve indul útnak, amelyekről azonban nem tudja milyen erővel rendelkeznek. Később persze mindegyik segítségére lesz a kellő pillanatban. A főszereplő  alakja hiteles, végre nem egy tökéletes, szuperképességekkel rendelkező kamasz, hanem egy hús-vér, időnként hibázó, sokszor bizonytalan tizenéves fiú, noha végül kiderül, hogy neki is van varázsereje, méghozzá a ritka fajtából. A tündérek viszont egy-két kivételtől eltekintve egyáltalán nem szimpatikusak, azok a tulajdonságok, amelyeket az embereknek felrónak, bizony őket is jellemzik. Ráadásul tankönyvekben hirdetik önnön nagyszerűségüket és felsőbbrendűségüket - ez elég ismerősen hangzik.

  Hangulatteremtésben erős, a  párbeszédek ugyanakkor néha  döcögnek, itt-ott megvághatóak lettek volna, és  néhány logikátlanság is csúszott a történetbe, például Hokka száműzetése  nincs kellőképpen megindokolva, vagy Szmirkó édesapja  sokszor indokolatlanul hagyja fiát veszélybe sodródni, de ezek apróságok, amelyek egy jó  szerkesztő segítségével orvosolhatóak lettek volna, az elválasztási hibákkal együtt. Remélem, hogy lesz folytatás!  

 

 

 

Rítusok között

  Volt egyszer egy folyó, amely két domb között kanyargott: elválasztotta,  ám egyben össze is kötötte őket. Úgy is fogalmazhatunk, hogy két alvó oroszlán őrizte a völgyet, és a völgyben kanyargó folyót. Ezen a vidéken a gikujuk éltek szinte háborítatlanul, mígnem  idegenek érkeztek a területre, és befolyásuk egyre csak nőtt-növekedett.   Ngugi wa Thiong'o Közöttünk a folyó  című regénye nem egy bájos afrikai mese, komoly témát boncolgat: hogy kinek-kinek mit üzen, az csak az olvasón múlik.

 

  Gikujukról szóló regény, gikuju író tollából biztosan hitelesen mutatja be az ott élő emberek világát. Nem csak a hétköznapokat, a mindennapos tevékenységeket, hanem a világfelfogásukat, az életüket vezérlő hitet, és az ezekre alapozott rítusokat. De persze sokkal többről van itt szó, kontinenseken átívelő, általános emberi problémákkal szembesít minket, akár a közösséggel szembeni attitűd, akár individuális kérdések kerülnek fókuszpontba. Élhetünk bárhol, bármilyen körülmények között, ezek mindenhol azonosak, csak annyi a különbség, hogy milyen körítéssel kapjuk: ha ezeket szép lassan lehántjuk, akkor eljuthatunk a lényeghez, amely gyakorlatilag ugyanaz egy New York-i üzletember vagy egy afrikai kunyhóban éldegélő gikuju asszony esetében. Milyen elveket követek, követek-e bárkit vagy bármit? A közösség szavára hallgatok? A szívemre? Az eszemre? Hajlandó vagyok-e kompromisszumokra? Függetleníthetem magam a környezettől, amelyben megszülettem  és élhetem háborítatlanul az életem?

    A politikai csatározás, az ősi hagyományok és az új hittel  szervesen összefonódó új  kultúra közötti harc szintén ismerős már évezredek óta. Engem inkább az individuális fejlődés és gyötrődés érdekelt a regényben, a közösség és az egyén szerepe, a rítusok jelentősége és jelentéktelensége: meddig hasznosak, meddig képviselnek összetartó erőt, és mikortól válnak jelentőségüket veszített, kiüresedett gátló tényezőkké, amelyek minden fejlődési lehetőséget elfojtanak.

   Azon is elgondolkodtam, hogy milyen apró-cseprő dolgoknak tulajdonítunk nagy fontosságot: ezekre visszagondolva évek távlatából, vagy földrésznyi távolságból megfigyelve láthatjuk kicsinyességüket, mégis, milyen nagy horderejűek tudnak lenni, hiszen belőlük áll az élet. És ez az ambivalencia okozza a tragédiákat:  ezt a kettősséget nem tudjuk feloldani, pedig ez lenne a kulcsa mindennek, talán ezért  is olyan nehéz.

 

"A folyó neve Honia volt, a szó azt jelenti, gyógyulás vagy újjáéledés. A Honia soha nem száradt ki, mintha erős élni akarás segítette volna, hogy ellenálljon az aszálynak és az időjárás változásainak. Mindig ugyanúgy folytatta az útját, soha nem sietett, soha meg nem torpant. Az emberek látták ezt, és örültek neki.

A Honia volt Kameno és Makuyu lelke. Összekötötte őket. Az életnek ez az áramlása fogott egybe mindent, az embereket, a szarvasmarhákat, a vadállatokat és a fákat. "

 

  Az a bizonyos körítés azonban megadhatja történetünk savát-borsát. Jelen esetben az afrikai kultúra az európaitól annyira  eltérő volta, a gondolkodás- és látásmódunk különbözősége, amely a nyelvben is megnyilvánul. Nyelvészek szerint a nyelv maga is befolyásolja a világról alkotott képünket, hogy milyen módon tapasztalunk meg dolgokat, és  ezeket a tapasztalatokat hogyan rendszerezzük. A hatás kölcsönös, oda-vissza működik, hiszen ezek a tapasztalatok árnyalják a nyelvet. Ezért is fontos, hogy  az afrikai írók saját anyanyelvükön alkossanak, hogy egyre több színt  ismejünk meg a világirodalom palettáján. Bár a  fordítás során egy kis része elvész, azért még így is több marad meg az eredeti nyelv esszenciájából, mintha angolul alkották volna meg. 

  Visszatérve  a  különbözőségekre, például a körülmetélést európai szemmel egy barbár, értelmetlen és életveszélyes szokásnak látom. Nem igazán értettem, hogy miért olyan fontos  számos gikuju nő szemében. Végül arra jutottam, hogy nem a rítusnak van nagy jelentősége számukra, hanem annak, amit képvisel. A nővé válás, a közösséghez tartozás aktusa, és nem utolsósorban a közösségbe való befogadás feltétele. Bár a szokást továbbra  sem tudom elfogadni, de arra választ kaptam, miért vállalja annyi lány önként ezt a beavatási szertartást. Ahogyan a regényben az egyik tragikus sorsú szereplő is megfogalmazza: ezt nem lehet megindokolni, megmagyarázni, ezt át kell érezni.

  Erre az élményre ugyan nem vágyom, mégis belátom, hogy az emberekre hatással van a kulturális környezet, amelyben szocializálódnak, s amelyhez ezer és ezer, ősi időkre visszanyúló szállal kötődnek. Megpróbálhatjuk beleképzelni magunkat a helyzetükbe, de átérezni sohasem fogjuk olyan mélységben, mintha ott születtünk volna. Ma pedig aktuálisabb ez a probléma, mint valaha: még fontosabb az empátia, az együttérzés képessége olyan emberekkel szemben is, akik annyira különbözőek, és mégis éppen olyanok, mint mi vagyunk. Csak le kell hántani a körítést, a lényeg ugyanaz...

 

 

 

Érdekességek:

• A gikujuk Kenya legnagyobb lélekszámú etnikai csoportja.
• Ősi  vallásuk  egyistenhitre  épül.
• Bár Ngugi wa Thiong'o anyanyelvén is alkot, ezt a regényt angolul írta meg.
• Első gikuju nyelvű írását börtönben, politikai fogolyként vetette papírra.
• Néhány eredeti közmondást is megismerhetünk a könyvből, pl.:

     Az otthon olaja nem arra való, hogy idegenek bőrébe dörzsöljék. (Kagutui ka Mucii gathikawago Ageni.)

 



Kalandozás könyvborítók között I. - Kopott fényképek ódon bája

Forrás: Fortepan

  A régi fényképeknek történetük, múltjuk van, nem csupán azoknak, akiket megörökítenek: mindazt megjelenítik, amin ők maguk az eltelt évek során keresztülmentek, s talán ez okozza a különleges atmoszférát, amit vitathatatlanul árasztanak. Az első, borítókkal foglalkozó bejegyzésemben olyan könyveket szedtem össze, amelyek  fedlapjainak elkészítésénél figyelembe vették  az előbbiekben említett vonzó tulajdonságukat, és nem átallották vásárlásra csábítani általuk a szegény, gyanútlan olvasókat.

  Egyes példányoknál nem elég, hogy a borítóra felkerültek, végig jelen vannak illusztrációképpen a régi fotók. Az első könyvben szerves részét képezik a cselekménynek, a másodikról (tapasztalat híján) nem tudok nyilatkozni. A harmadik egy verseskötet, amelynek szerkezete is az ötletadó www.fortepan.hu felépítését követi, ahol számtalan gyönyörűséges régi képet tesznek az érdeklődők számára elérhetővé.

   A következő könyvek esetében  a régi fotók  csak  a  borítót díszítik. Szabó Magda írása visszaemlékezésekből épül fel, szerintem hangulatában és a megidézett korszakban is illik hozzá a választott kép. A másik két  regényt még nem olvastam,  de  hamarosan sort kerítek rájuk. A középső borító egy picit kilóg a sorból, mert az  legfeljebb  régies  hatású,  nekem  mégis  tetszik.

   Carlos Ruiz Zafón Elfeledett könyvek temetője címmel  fémjelzett sorozatának legszebb borítóin Barcelona utcáit ábrázoló fényképek díszelegnek.  
  A szél árnyéka (az angol és a spanyol borítót választottam ki),  az első kötet, ugyan kisebb csalódást okozott nekem, amikor elolvastam, de ez részben a felfokozott elvárásaimnak köszönhető. A második rész, az Angyali játszma,  éppen ezért sokkal jobban tetszett, nem vártam tőle semmit, pontosan annak fogadtam el, ami: egy gótikus regénynek, misztikus nyomozással a múlt század eleji Spanyolországban. Mindezt megspékelve könyvekkel, regényírással, áradó mesélőkedvvel, s tulajdonképpen a nyomozás célja is több síkon értelmezhető posztmodern kalandozás. Szórakozás garantálva, és még az agysejtjeink sem pusztulnak el  közben. Csupán  Fermín  humora  hiányzott, de a harmadik részben majd azt is megkapom, ha hinni lehet a fülszövegnek.

  Szintén Barcelona, szintén  egy bűnügy felderítése:  Marc Pastor krimije  megtörtént eseményeket dolgoz fel.  Izgalmasnak ígérkezik, és a borítója is csábító.

 

 

  Kondor Vilmos sorozatának, a Bűnös Budapest-ciklusnak, borítóit Budapestről készült korabeli fényképek díszítik. A főszereplő nyomozásait az 1930-as évektől 1956-ig kísérhetjük figyelemmel. Szerintem jól eltalált borítók, illeszkednek a könyvek stílusához, s bár az első rész nem fogott meg igazán, azért folytatni  fogom  a  sorozatot.

    Végül egy XIX. században játszódó történet egy árva kislányról: még nem olvastam, de  a borítója igazán  hangulatos.

 

 

 

   Számos szebbnél szebb alkotásra bukkanhatunk  a témában,  jó néhány biztosan elkerülte a figyelmemet. Érdekes, hogy  mennyi  kandeláber került a gyűjteményembe, akár  ez  is lehetett  volna  a  válogatási szempont.  :)



Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

 

  Szeretek régi fényképeket nézegetni, mert valamiféle ódon báj árad belőlük, ezt az új, digitális képek nem képesek produkálni. Mivel a regényt az író tulajdonképpen régi fotókra fűzte fel, ezért nyert ügye volt nálam. A helyszín, Wales egyik parányi szigete, Cairnholm ősi falucskájával és az elmaradhatatlan világítótoronnyal további vonzerőt jelentett, végül aztán megadtam magam, és elolvastam.

 

 

  Cairnolmban nem kellett csalódnom, legszívesebben azonnal indulnék  felfedezni a zegzugos utcácskákat, a kőépületeket, bebarangolnám a tengerpartot és  megcsodálnám a világítótornyot. Hangulatteremtésben ügyes Ransom Riggs, és a könyv alapja ötletes, bár klisék is belekerültek (kezdve a tizenhat éves fiú elindul megmenteni a világot kihagyhatatlan fordulatával), az időhurkok és a világfelépítés sem tartogat sok újdonságot, mégis izgalmas olvasmányélményben lehet részünk. (A bejegyzés további része  cselekményleírást  tartalmaz.)

  A történet szerint a szigeten álló gyermekotthonban különleges gyermekek részére hoztak létre menedékhelyet, s ezt a második világháború eseményei következtében időhurokba zárta az intézményt vezető ymbrine,  Alma Vándorsólyom kisasszony. Több  ehhez hasonló enklávé is létezik világszerte, más-más idősíkon, mindegyiket egy-egy alakváltó madárhölgy irányítja, ők ugyanis képesek manipulálni az időt. A  lidércek azonban képesek behatolni, és az üresekkel együtt hatalmas fenyegetést jelentenek a különleges képességgel megáldott gyermekekre. Jacob nagypapája is innen indult, de ő kilépett a hurokból és családot alapított. Miután nagyapját meggyilkolják, Jacob ornitológus édesapjával a szigetre érkezik, s ekkor kezdődnek a kalandok.

  A karakterek közül néhányan elég kidolgozatlanok, tekintve azonban, hogy trilógiáról van szó, ez még változhat. A dialógusok itt-ott kissé esetlenre sikerültek, nem túl hiteles számomra, hogy kamaszok így beszélgetnek egymás között.  A szerelmi szál pedig (természetesen kötelező elem) az időhurok következtében igazán morbidra sikerült, elég a családi összefonódásokra gondolni, vagy éppen arra, milyen szóval illetnénk egy nyolcvanéves hölgy és egy tizenhat éves kamaszfiú szerelmét...

   Az idő természetébe való beleavatkozás következtében testileg ugyan nem öregedett meg a lány, ami persze új, a valóságban elképzelhetetlen helyzetet eredményez, az ilyen kapcsolat kialakítása mégsem csupán a test öregedése miatt büntetőjogi kategória. De lépjünk túl ezen,  ifjúsági fantasy esetében nem kell mindent véresen komolyan venni.

  A  szereplők közül  mégis kiverte a biztosítékot nálam Enoch, az egyik különleges, aki  képes életet adni élettelen dolgoknak - miután elvette valaki másét (általában kisebb állatokét). Istent játszik (szó szerint), ráadásul könyörtelen, minden empátiát nélkülöző istent, aki éppoly könnyedén kínozza meg vagy pusztítja el teremtényeit, mint ahogyan megalkotta őket. Jacob kérdésére pökhendi módon kijelenti: joga van ehhez, hiszen ő adta, hát el is veheti. Hm. A legrosszabb az egészben, hogy erre Jacob mindössze egy vállrándítással válaszol, és senkinek sem jut eszébe, hogy ezzel a fiúval valami nagyon nem stimmel. Még Vándorsólyom kisasszonynak sem, aki tinédzserkorú testbe zárt szépkorú védencei nevelőnőjeként viselkedik, s igen gyakran rájuk pirít kisebb-nagyobb rendbontásokért. Általában nem szoktam a szereplők jellembeli hiányosságain fennakadni, hiszen az írói szándék a fontos, egy jó regényben minden karakternek megvan a maga helye, létjogosultsága. Ebben az esetben viszont szerintem szó sincs ilyesmiről: indokolatlan és öncélú a kegyetlenkedése.

  A fényképek többségén a néha elég ijesztő képességgel megáldott gyermekek láthatóak, és bár itt-ott erőltetettnek éreztem a fotókhoz kapcsolódást (például Fiona képével kapcsolatban), azért tetszett ez a 'fotóalbummal kevert regény' megoldás. Félelmetesnek viszont nem nevezném, maximum izgalmasnak néhány jelenetet. Egy-két szereplő által egy kis humor is színesíti az alapvetően inkább komor hangulatot, a főszereplőt  pedig  önirónia és szarkazmus jellemzi.  

  Némi logikátlanság azért akad a történetben, az időutazás már csak ilyen veszélyes terep, a könyvtől  viszont mindazt megkapjuk, amit  egy  szórakoztató kortárs ifjúsági regénytől várhatunk. A folytatásokra kíváncsi vagyok, és szeptemberben az első részből készített adaptációt is megnézhetjük a mozikban.

 

 

 

Júniusi dőzsölés

  Könyvhétre minden kiadó kitesz magáért, júniusban csak úgy ontják a jobbnál jobb új megjelenéseket, az olvasóknak volt miből válogatniuk a hónapban. Nagy nehézségek árán sikerült redukálnom az engem érdeklő könyvek számát tizennégyre, ám könnyedén hozzá tudnék csapni még egyet-kettőt :). Kicsit megkésve bár, de következzenek a júniusi könyvek!

 

 

 

  Először is vegyük sorra a szépirodalmi gyöngyszemeket, ezúttal  három magyar és egy japán szerző egy-egy új kötetére figyeltem fel.

 

 

Bécs, 1728. Egy Taligás nevű ember járja Európa országútjait, és éppen a Gnómok házához érkezik. Nem lehet tudni, honnan jött, merre tart, csak azt, hogy úton van: szavakkal és könyvekkel kereskedik, szaval és fél. Bécsben Wolzbein titkos tanácsostól rejtélyes küldetést kap: egy süketnémának tűnő fiút kell magával vinnie Szeged feszültségekkel terhes városába. A hosszú úton elkíséri őt Barbara Strozzi, az üvegbe zárt gnóm is. Taligás maga sem tudja küldetése célját. Szegeden régi ismerősök várják őket: egy sánta gyertyaöntő, az ő mindig táncos lánya, valamint Róth, a kiismerhetetlen püspöki titkár, aki nagyszabású tervet igyekszik megvalósítani, miközben a város is készülődik. Vajon láthatja-e még Taligás bécsi szerelmét, Paulinát?
Darvasi László legújabb regénye A könnymutatványosok legendája és a Virágzabálók testvérdarabja. A Taligás krimibe illő nyomozás a szegedi boszorkányperekről, ugyanakkor mágikus realista utazás az emberi lélek kiismerhetetlen tájain. Megrázó és megejtő látomás a szorongásról és a szenvedélyről.

 

Magvető, 2016. június 6.

 

 

Mi vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé?
Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági
község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.

 

Magvető, 2016. június 6.

 

 

 

Már csak évekre járunk attól, hogy megjelenjen az első "szingleton", a világot irányítani képes szuperintelligencia. A teljes titokban működő Ötök rájönnek: mindennél fontosabb elérni, hogy ez az intelligencia barátságosan viszonyuljon az emberiséghez.
Ennek érdekében egy veszprémi antropológusprofesszor idegrendszerét számítógépre másolják, azt remélve, hogy ha a másolat valóban képes szingletonná fejleszteni önmagát, az emberből lett program hű marad majd gyökereihez.
Christian öntudatra ébred, és egyre intelligensebbé válik, de ezt a kutatólabor munkatársai ferde szemmel nézik. A félig ember-félig program problémáinak megértéséhez egy magányos, ám annál csinosabb pszichológusnőt is bevonnak a kutatásba, aki viszont igencsak vonzónak találja Christiant...
Csányi Vilmos utópiája a hatalom természetét, ember és gép viszonyát, a mesterséges intelligencia problematikáját boncolgatja.
Ha egy embert megfosztanak testétől, végtagjaitól, de idegrendszere ép marad, akkor nyilvánvaló, hogy ránézésre nem ember, hanem roncs, a története alapján mégis embernek fogjuk tekinteni. Minden létezőhöz hozzátartozik a saját története, azok az események, interakciók, amelyekben részt vett, és amikor kategóriákba akarjuk sorolni, a besorolás történetfüggő lesz. Velem ugyanez a helyzet, én is keresztülmentem az eredeti ember egész testi valójának megfosztásán, de a históriám alapján mégis embernek tartom magam. Emberi emlékeim, vágyaim, céljaim vannak.
Az önök kérdése nem az volt, hogy én program vagyok-e, gép vagyok-e, vagy esetleg robot, hanem az, hogy minek érzem magam. Ez lényeges különbség.

 

Libri, 2016. június 5.

 

 

 

 

A két kisregény elbeszélője 1978 áprilisában egy derűs nap délutánján épp baseballmeccset nézett a tokiói Dzsingú stadionban, amikor a pillanat hatása alatt megérett benne az elhatározás, hogy regényíró lesz. Így is lett, eljött az ideje, hogy elmesélje egy régi nyár végének történetét. Saját történetét a 21 éves, nevesincs egyetemista fiúról, Patkány nevű barátjáról, akivel J bárjában nyugati jazz zenére nyakalták a sört. Meg a japán diákmozgalmakról, a kapcsolatok közötti botladozásokról, veszteségekről, sérelmekről. És lányokról. Arról, aki lemondott az életről, vagy arról, aki nem csak azért különleges, mert hiányzik egy ujja, hanem mert ha egyedül van, különféle emberek szólongatják. Aztán szexről, de főleg szexuális merengésekről. És szenvedélyekről, a flippermániáról meg az újrajátszás lehetőségéről.
Murakami két kisregénye már magában rejt mindent, ami a kiforrott művekre jellemző. Ebből a két írásból bomlik ki majd a Birkakergető nagy kaland, amely a szerző számára is meggyőző erővel bizonyította, hogy 1978-ban valóban regényíró született...

 

Geopen, 2016. június 16.

 

 

 

 

  A szórakoztató irodalom első csoportjába három történelmi regény került, az első a középkori Észtországban játszódik, a második és a harmadik az Osztrák-Magyar Monarchia területén, de más-más évszázadban. Mindhárom sorozattal szeretnék megismerkedni. 

 

 

 

Tallinn, anno Domini 1422. Melchior, a patikárius ezúttal két helybéli nő rejtélyes ügyeibe keveredik bele. Egyikük a hóhér fiatal lánya, Wibeke Bose, a másik egy gazdag kereskedőfeleség, Else Werdynchusen. Mindketten a városi társadalom perifériájára szorultak: az első apja foglalkozása miatt, a második pedig azért, mert külhoni származású, és nő létére szokatlanul erélyes. A két nőt egy titokzatos fiatalember, Steffen személye köti össze, akit egy őt ért támadás után Wibeke ápol, és aki később Else asszony házába kerül. A férfi sérülése következtében emlékezetkiesésben szenved, sem a saját nevét nem tudja, sem azt, miért jött Tallinnba. És nem emlékszik ellensége kilétére sem, noha az árnyékként követi, és kíméletlenül végez mindenkivel, akinek birtokába kerülhetett Steffen titka. Melchior azonban ismét nyomozni kezd, és a láthatatlan gyilkos nyomába ered...

Az észt szerző történelmi krimisorozata immár világszerte egyre népszerűbb, első két részét angolra is lefordították. Mi most a harmadik izgalmas kalandot adjuk a magyar olvasók kezébe.

 

Metropolis Media, 2016. június 9.

 

 

 

 

1735. Az utolsó nagy boszorkányüldözési hullám Magyarországra is elér. Az esztergomi pékmester tizenöt éves lánya, Sárosi Felícia végignézi, ahogy szeretett nagynénjét meghurcolják, majd kivégzik. Halála előtt a szép Sárosi Kata súlyos titkot bíz a lányra... a boszorkányok örökségét.
A Sárosi család Esztergomról Budára költözik egy új élet reményében, ahol Felícia -hátrahagyva szerelmét - csodás és rémséges kalandok sorát éli át: kuruzslást tanul a Gellért-hegy titokzatos boszorkányától, férjével kis kávéházat nyit Bécsben, majd javasasszonyként Mária Terézia bizalmasa lesz.
Közben zajlik a háború az osztrák örökségért, ami Prága felszabadításával és Mária Terézia cseh királynővé koronázásával sem ér véget, és Felícia kötelességének érzi, hogy a maga eszközeivel segíteni próbáljon a szenvedőkön - még akkor is, ha emiatt gyanúba keveredik, és a királynővel lassan kialakuló barátságát is kis híján elveszíti...

Mágia, bűbáj és boszorkányság - Fábián Janka népszerű e-könyv sorozata, eddig nem publikált új epizódokkal gazdagodva, végre keménykötésben is a rajongók kezébe kerülhet.

 

Libri, 2016. június 1.

 

 

 

 

"1900 verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak - pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!
Egy újabb, megtörtént eseményeken alapuló Ambrózy-ügy, ami A Rudnay-gyilkosságok-ban épp csak említésre került, ám most végre elmeséltetik!"

 

Könyvmolyképző, 2016. június 10.

 

 

 

 

  A második csoportban krimik sorakoznak fel, méghozzá egy kis misztikummal vegyítve, az első egy kies svédországi szigetre viszi el az olvasóit, a második egy baszk írónő trilógiájának harmadik része, a  harmadik egy törvényszéki antropológusnő legújabb kalandjaival ismertet meg minket, a negyedik pedig fantasztikummal vegyített detektívregény.

 

 

 

 

"Itt a szigeten a holtak mindenhol a szomszédaink. Ehhez kénytelenek vagyunk hozzászokni."

A tél kellős közepén járunk Öland szigetén, amikor a stockholmi Westin család - Katrine, Joakim és a két gyerek - beköltözik egy régóta lakatlan udvarházba. Ám az idilli békesség, amire olyannyira vágytak a nagyváros után, hamarosan darabjaira törik, amikor Katrinét vízbe fúlva találják a közeli világítótoronynál. Joakim mindent elkövet, hogy ép ésszel élje túl a tragédiát, amit igencsak megnehezít, hogy az öreg ház körülötte furcsán kezd "viselkedni". Suttogó hangok hallatszanak, a kislánya éjnek évadján szólongat valakit, a pajtaajtót pedig újra és újra nyitva találják. A férfi, bár sosem volt babonás, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy felesége még mindig vele van. Katrine halálát először balesetnek vélik, ám Tilda Davidsson felügyelő, aki nemrég érkezett a körzetbe, erről nincs meggyőződve. S a nyomozás különös dolgokat fed fel a környék múltjáról...

 

Animus, 2016. június 2.

 

 

 

 

Legjobb spanyol regény díjazottja. Az I. kötet A láthatatlan őrző 29, a II. kötet A csontok öröksége 12 kiadásban, a mostani kötet 7 kiadásban jelent már meg.
A sorozatot 33 országban adták ki.

A trilógia befejező részében a Pireneusok mondavilága, egy szekta több évtizedes tevékenysége és alantas pszichológiai játszmák teszik még érdekfeszítőbbé Amaia Salazar nyomozását és családjának történetét.

Egy asszony értesíti a rendőrséget unokája hirtelen haláláról. A jelentés bölcsőhalálról szól, de a nő gyanúsnak tartja az apa viselkedését: a férfit letartóztatják, amint megkísérli ellopni lánya holttestét. Az asszony egy gonosz mágikus lényről beszél: az inguma az, aki lidércnyomást okoz és ellopja az ember életét, miközben alszik. A nyomozás kimutatja, hogy Navarrában rendkívül magas a csecsemőhalálozás, de a gyermekek maradványait nem találják a sírokban.
Amaia döbbenten tapasztalja, hogy a halálesetek a Baztán folyó völgyének településeihez kötődnek. Szembe kell néznie a vidéket rettegésben tartó bűncselekmények valódi okával, a szülők hallgatása miatti társadalmi felháborodással és a kollegák bizalmatlanságával.
Az esetet bonyolítja, hogy felbukkan egy, a fekete mágiával kapcsolatban álló titokzatos férfi is, aki felborzolja Amaia lelkét. A felderítésben az FBI mellett a katolikus szervezet, az Opus Dei is hadba száll.
Eközben iszonyatos hóvihar zúdul a völgyre, mely végleg betemetni látszik az igazságot...
A trilógia alapján már forgatják a filmet.

 

Trivium, 2016. június 3.

 

 

 

 

Az egy hete oszladozó, macskáktól kikezdett tetem vizsgálata rutinmunkának ígérkezik Dr. Temperance Brennan számára. Az áldozat ezúttal egy ortodox zsidó vállalkozó, akit holtan találnak saját cége tároló helyiségében. Miután gondosan megvizsgálja a koponyát, hogy a lövedék röppályáját azonosítsa, hamar kiderül, nem öngyilkosságról van szó, sőt, inkább kivégzésről beszélhetünk.
A boncolás előtt egy idegen váratlanul csontvázat ábrázoló fotót csúsztat Tempe kezébe, a bűntény magyarázataként. A rejtély azonban nemhogy megoldódna, hanem egyre tovább bonyolódik.
Tempe hatalmas horderejű régészeti felfedezés nyomára bukkan, amelyet annak idején azért hallgathattak el kollégái, mert megkérdőjelezné kétezer év vallási dogmáit. Hamarosan rájön, a csontváz egy izraeli ásatásról származik. Engedve a kaland csábításának, a terepre utazik a sármos Ryan nyomozóval. Minden szál középpontjában a rejtélyes csontváz áll. Ki ő? Krisztus, aki mégsem halt meg a kereszten? Vagy egy kora keresztény hívő, aki nagyon nem illik Maszada egykori, hős védői közé?
A válaszért Tempe szokása szerint még a föld mélyére is alászáll, ezúttal csetlő-botló, megszállott régészkollégája nyomán egy sírba, amely talán Jézus családi kriptája volt. Csakhogy sokaknak nem áll érdekében a gyilkos leleplezése, és az ősi, még az Újszövetség idejéből származó rejtély megfejtése. Legszívesebben visszatemetnék a leleteket a föld alá, az utánuk kutakodókkal együtt...

 

Fumax, 2016. június 8.

 

 

 

 

A londoni rendőrök holttestre bukkannak a Baker Street-i metróállomás távoli végénél: az áldozat egy amerikai cserediák, James Gallagher, akinek politikailag befolyásos családja érthető módon mielőbb a végére akar járni a hátborzongató gyilkosságnak. A probléma csak az, hogy senki sem tudja, ehhez milyen mélyre kell ásniuk - senki, kivéve a közrendőr és mágustanonc Peter Grantet. Nightingale főfelügyelő, Anglia utolsó bejegyzett varázslójának támogatásával Peter neki is áll feltérképezni a legnagyobb, legrégibb, és újabban legveszedelmesebb metróhálózat bugyrait. Ráadásul segítséget is kapnak az FBI-tól Kimberley Reynolds különleges ügynök személyében, aki azonban nem repesne az örömtől, ha tudná, mi minden zajlik a felszín alatt.

Ben Aaronovitch Föld alatti suttogása a harmadik kötete a London folyóival indult sorozatnak, amely az urban fantasy és a krimi humoros keverékeként hódította meg az olvasókat.

Gabo/Talentum, 2016. június 8.

 

 

 

 

  És végül az elmaradhatatlan ifjúsági részleg: sorozatfolytatások, az elsőt, a gyönyörű borítóval ellátott és nem mellesleg meseszép címmel büszkélkedő  Csillagfényszövőket kivéve.

 

 

 

Szigeti Dorka édesapja a számítógépe mellett ül, és éppen egy fantasy könyv címlapján dolgozik, amikor egy különleges fényjelenségtől kísérve egy pillanat alatt eltűnik.
Dorka igazi Megfigyelő, a világ csodáinak szemlélője, ezért aztán nem lepődik meg, amikor pár héttel később budapesti lakásukban a hálószoba ajtaja nem az előtérbe vezet át, hanem a képzelet mágikus dimenzióiba. A lány kíváncsian belép a rá váró hihetetlen mesevilágba, és ott ragad. Mivel azt hiszi, hogy az édesapja is ide került, elhatározza, hogy felkutatja és majd együtt tér vele haza. Világjárásai közben királynője lesz egy országnak, parancsolója egy griffhadseregnek, új családra tesz szert, és megismerkedik a mindenség legfontosabb lényeivel: a csillagfényszövőkkel. Kiderül számára, hogy a feladat nem csupán édesapja megtalálása, hanem valami sokkal-sokkal nagyobb baj elhárítása.
De vajon van-e annyi kitartása, fantáziája, ereje egy tizenhárom éves kislánynak, amennyivel megmentheti az egész világot?

Főnix Könyvműhely, 2016. június 8.



 

Soman Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolája folytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték...

Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.

A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?

Soman Chainani különleges világot teremtett. A Newbery-díj legutóbbi jutalmazottja, Ann M. Martin "páratlan mesének" nevezi, amely "csupa romantika, varázslat, humor és rejtvény. Legszívesebben egyhuzamban olvasnánk végig."

 

Twister Média, 2016. június 15.

 

 

 

Will West veszélyes vizekre evez. Hónapokkal azután, hogy felfedezte a sötét Paladin-próféciát, továbbra is együttműködik a projekt mögött álló aggyal - aki nem más, mint a saját nagyapja, Franklin Greenwood. Will belemegy a játékba, hogy biztonságban tudhassa a barátait. De vajon biztonságban lehetnek egy őrült karmai közt?
Izgalmas rejtélyek és pattanásig feszült idegek jellemzik Mark Frost akciódús Paladin-prófécia című sorozatát - egyszerűen letehetetlen.
MARK FROST a Carnegie Mellon Egyetemen végzett rendező-forgatókönyvíró szakon. David Lynchcsel közösen hozták létre a korszakalkotó Twin Peaks-sorozatot. Frostnak eddig nyolc könyve került fel a New York Times bestsellerlistájára. További információ a ByMarkFrost.com oldalon található.

 

Gabo/Talentum, 2016. június 20.