Kalandozás könyvborítók között I. - Kopott fényképek ódon bája

Forrás: Fortepan

  A régi fényképeknek történetük, múltjuk van, nem csupán azoknak, akiket megörökítenek: mindazt megjelenítik, amin ők maguk az eltelt évek során keresztülmentek, s talán ez okozza a különleges atmoszférát, amit vitathatatlanul árasztanak. Az első, borítókkal foglalkozó bejegyzésemben olyan könyveket szedtem össze, amelyek  fedlapjainak elkészítésénél figyelembe vették  az előbbiekben említett vonzó tulajdonságukat, és nem átallották vásárlásra csábítani általuk a szegény, gyanútlan olvasókat.

  Egyes példányoknál nem elég, hogy a borítóra felkerültek, végig jelen vannak illusztrációképpen a régi fotók. Az első könyvben szerves részét képezik a cselekménynek, a másodikról (tapasztalat híján) nem tudok nyilatkozni. A harmadik egy verseskötet, amelynek szerkezete is az ötletadó www.fortepan.hu felépítését követi, ahol számtalan gyönyörűséges régi képet tesznek az érdeklődők számára elérhetővé.

   A következő könyvek esetében  a régi fotók  csak  a  borítót díszítik. Szabó Magda írása visszaemlékezésekből épül fel, szerintem hangulatában és a megidézett korszakban is illik hozzá a választott kép. A másik két  regényt még nem olvastam,  de  hamarosan sort kerítek rájuk. A középső borító egy picit kilóg a sorból, mert az  legfeljebb  régies  hatású,  nekem  mégis  tetszik.

   Carlos Ruiz Zafón Elfeledett könyvek temetője címmel  fémjelzett sorozatának legszebb borítóin Barcelona utcáit ábrázoló fényképek díszelegnek.  
  A szél árnyéka (az angol és a spanyol borítót választottam ki),  az első kötet, ugyan kisebb csalódást okozott nekem, amikor elolvastam, de ez részben a felfokozott elvárásaimnak köszönhető. A második rész, az Angyali játszma,  éppen ezért sokkal jobban tetszett, nem vártam tőle semmit, pontosan annak fogadtam el, ami: egy gótikus regénynek, misztikus nyomozással a múlt század eleji Spanyolországban. Mindezt megspékelve könyvekkel, regényírással, áradó mesélőkedvvel, s tulajdonképpen a nyomozás célja is több síkon értelmezhető posztmodern kalandozás. Szórakozás garantálva, és még az agysejtjeink sem pusztulnak el  közben. Csupán  Fermín  humora  hiányzott, de a harmadik részben majd azt is megkapom, ha hinni lehet a fülszövegnek.

  Szintén Barcelona, szintén  egy bűnügy felderítése:  Marc Pastor krimije  megtörtént eseményeket dolgoz fel.  Izgalmasnak ígérkezik, és a borítója is csábító.

 

 

  Kondor Vilmos sorozatának, a Bűnös Budapest-ciklusnak, borítóit Budapestről készült korabeli fényképek díszítik. A főszereplő nyomozásait az 1930-as évektől 1956-ig kísérhetjük figyelemmel. Szerintem jól eltalált borítók, illeszkednek a könyvek stílusához, s bár az első rész nem fogott meg igazán, azért folytatni  fogom  a  sorozatot.

    Végül egy XIX. században játszódó történet egy árva kislányról: még nem olvastam, de  a borítója igazán  hangulatos.

 

 

 

   Számos szebbnél szebb alkotásra bukkanhatunk  a témában,  jó néhány biztosan elkerülte a figyelmemet. Érdekes, hogy  mennyi  kandeláber került a gyűjteményembe, akár  ez  is lehetett  volna  a  válogatási szempont.  :)