Philip K. Dick: A kizökkent idő

 

  Két filmsorozat is eszembe jutott erről az 1959-ben megjelent  könyvről: az egyik a Lost, a másik a Wayward Pines-trilógiából készített adaptáció. Adott a főszereplő, akiben egyre több bizonytalanság merül fel az őt körülvevő világ valóságával kapcsolatban, és egy elszigetelt helyszín, mely jelen esetben egy poros amerikai városka. Ugye, ismerős szituáció?

  Eléggé ambivalens érzéseket keltett bennem a történet: a stílusa egyáltalán nem nyűgözött le, ugyanakkor az általa felvetett problémák, a gondolati magva  érdemessé teszi az olvasásra.

  Ragle Gumm nem éppen  szokványos foglalkozást űz, mindennap megfejti az  egyik országos lapban megjelenő rejtvényt: a játék címe Hol  lesz legközelebb a zöld emberke?, s ennek megfelelően koordinátákat és időpontokat kell eltalálni. Hosszú ideje birtokolva a bajnoki címet, elég szépen megél ebből.

Vajon valódi fagyi
vagy csupán illúzió?

   Azonban hallucinációk kezdik gyötörni, a valóság fala időnként leomlik, és nem marad más a tárgyak helyén, mint az őket megnevező szavak egy papírfecnire írva. Aki érdeklődik valamennyire a filozófia tudománya iránt, az biztosan találkozott már hasonló egzisztenciális kételyekkel, hiszen  ezek a  kérdések évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget.



Marilyn Monroe is csak fokozza
 a rejtélyt

    Főszereplőnk nem rest, és bár először saját ép eszében kezd el kételkedni, sógora segítségével mégis nekilát, hogy összarakja a mozaikdarabkákat, nemhiába szakértője a  káoszban megbújó ismétlődő motívumok,  rejtett összefüggések felismerésének.  A  szálak pedig egyre kuszálódnak: egy különös magazint ásnak ki a gyerekek, melynek lapjairól  (a cikk állítása szerint) ismert színésznő mosolyog rájuk, ők azonban esküdni mernének, hogy még soha életükben nem látták, a szomszéd ellenben azonnal rávágja a nevét. Azután különös rádióadást fognak egy amatőr készülék segítségével, s ekkor döntő lépésre szánják el magukat.

   Szeretem a titokzatos, nyomozgatós történeteket, amikor egy nagy  rejtélyt kell megfejtenünk a  főhőssel karöltve, miközben teljes bizonytalanságban tapogatózunk. Mivel már rengeteg hasonlóval találkoztam, rájöttem hogy az út, a rejtvényfejtés, a találgatás gyakran sokkal izgalmasabb és érdekesebb, mint maga a nagy titok, ami leleplezésre vár, s amely akár csalódáshoz is vezethet, hogy végül feltegyük a kérdést: ezért volt az egész hajcihő?  

  A befejezés ezúttal is kissé vérszegénynek tűnik, a főszereplő döntése sincs kellőképpen megalapozva, ugyanakkor, szimbolikus értelemben mégiscsak hozzáad valamit a történethez. A mindent és mindenkit kontrollálni akaró központi hatalom és az egyén szabadságának szembenállása éppúgy felmerül, mint a minket körülvevő valóság illuzórikus volta: a világba vetett ember egyetemes alapérzéseként jelenik meg az ebből fakadó bizonytalanság és szorongás. 

  Vajon mennyit tudhatunk, mennyit ismerhetünk meg, és ezek az ismeretek mennyire biztosak, bizonyíthatóak? Innen szemlélve pedig az egyéni szabadság is csupán illúzió, az ember nevetséges gőgjéből fakadó gondolat? A könyv persze nem adhatja meg a választ, mindenesetre amellett teszi le a voksát, hogy minden körülmények között törekednünk kell rá, hiszen a szabadság iránti vágyunk alapvető késztetésünk: senki és semmi nem irthatja ki belőlünk. Ha pedig valóban létezik a világot irányító értelem, a rend a káosz mögött, akkor reménykedhetünk, hogy egyszer talán el is érjük.

 



George Berkeley (1685-1753)
Feltevése szerint a dolgok
 egy univerzális isteni elme
 ideái /szubjektív idealizmus/



 

 

 



Édesanyáknak, nagymamáknak, dédmamáknak

 

Kardvirág, a kedvenced :)

 

Dsida Jenő:

Hálaadás

/részlet/

 

"Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat."

 

 

 

 

 

Azoknak is, akiket nem felejtünk el

 

 

 

 

 

 

 

"Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön, már engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul: Miért, miért nem lehetsz itt közel? "

/Demjén Ferenc/

 

 

 

Italo Calvino: Az egymást keresztező sorsok kastélya

  Calvino posztmodern játékában először  egy valódi kastélyba invitál minket, hogy azután jól eltévedjünk a szavak sűrűjében. Pontosabban nem is szavakról van szó, hisz minden mesélőnk néma, csupán kártyalapokból tárhatja elénk történetét, amit pedig ebből kihámozunk, az a mi történetünk lesz, vagy legalábbis a mi olvasatunk.



  Aki esetleg nem tudta kibogozni: az előbbi kártyalapokkal azt akartam kifejezni, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy  kerek erdő, annak közepében állt egy pompás kastély,  s ebben a kastélyban igencsak vegyes társaság gyűlt össze.  Az étkezés befejeztével a házigazdák biztatására szép sorjában mindenki elmesélte, miféle hányattatásokon esett át. Mivel mint ragályos betegség lett úrrá rajtuk a némaság, előkerült egy pakli igen mesterien kivitelezett tarot-kártya, melynek lapjait ki-ki saját történetének megfelelően rendezett el. Míg végül a lapok teljesen beterítették az asztalt, s bármely irányból is indultál el, mindenhogyan valamelyik mese szálaihoz jutottál, melyek keresztül-kasul behálózták a kártyából szőtt rengeteget.

   És ebben a történeterdőben az emberiség összes valaha lejegyzett irodalmi alkotásának alapsémája megtalálható. Ezekre építkezünk, sajátos összefüggésekbe állíthatjuk őket, kiemelhetünk, elhagyhatunk részeket, stílusunkkal gazdagíthatjuk, de a lényeg mindig ugyanaz marad. Igen, mi is részei vagyunk ennek a folyamatnak: az író munkája csak az olvasói által kelhet életre, és pontosan annyiféle életre, amennyi olvasója van. Ez bizony  aktív folyamat, a néma lapokat mi töltjük fel értelemmel, mi alkotjuk meg a saját olvasatunkat.

  Calvino írása pedig éppen az alkotás folyamatáról szól, mégpedig mindkét oldalról: a szöveg keletkezésének és értelmezésének problémái kerülnek középpontba. Mindezt  archetipikus szereplőkkel megjelenítve, akik egyszerre írói, szereplői történetüknek, és értelmezői társaikénak. Az archetípusokkal pedig eljutottunk a tudatalatti rengetegéig, a kollektív tudattalanhoz, ezzel egyetemessé tágítva az értelmezhetőséget. Minden történet emberi életekről mesél, és minden élet egy történet, mely egyetemességében is egyedi.

  A szereplők némasága is ebből következik, tudatalattink képekkel kommunikál, másrészt pedig  ki más tudhatná jobban egy írónál, hogy egy életet/történetet szavakba zárni, lényegét fogságba ejteni lehetetlen feladat.

  Annak ellenére, hogy minden ízében új, és eredeti írást nem alkothat senki sem, melyet, ha lecsupaszítunk ne jutnánk el egy olyan alapsémáig amit egyszer (vagy többször) valaki(k) már megírt(ak), az újabb és újabb olvasatok végtelen körforgása soha nem áll meg.

  A regény a Dekameron, a Canterbury mesék szerkezetét követi, ráadásul ún. protohipertexttel állunk szemben (ahogyan a lapokat, úgy az egyes meséket is tetszőleges sorrendben olvashatjuk), de aki azt hiszi hogy a kastélyban véget érnek a megpróbáltatások, az csalatkozni fog, a második részben az erdőben tévelygők egy fogadóhoz érnek, és ...
  A könyvet a híres, XV. századi bergamói tarot lapjai illusztrálják (eredetileg a kártyáról megjelentetett albumhoz  készült kísérőszövegnek), bár Bonifacio Bembo miniatúráit  színesben csodálhatjuk meg igazán teljes pompájukban.

 

Április 11

"egy fáradt alma függ fejem felett,
a hernyó rágott szívéig szemet,
kinéz hát rajta és mindent belát,
        virág volt ez a vers, almavirág - -"

/József Attila: Medáliák/

 

 

 

 



Czóbel Minka (1854-1943)



 

Czóbel Minka költő, író és műfordító, a modern költészet előfutára volt Magyarországon, mégis méltatlanul elfeledve halt meg, és életében sem jutott számára elismerés. Versei festőiek, zeneiség árad belőlük, látásmódját az impresszionizmus alakította, gondolatvilágát áthatja az elmúlástudat. Szabad verssel is ő próbálkozott nálunk elsőként.

 

 



 

 



Alszanak az emberek

 

 

Hófehér fátyolruhámon

Hold sugárja megakad,

Jobbról-balról felrebbennek

Az elalvó madarak.

 

Hogyha röptem elsikamlik

Sárgult lombú fák között,

Tarlón, hol pókháló szálat

Ezüst harmat öntözött.

 

Lombbal hintett országúton,

Melyen foltot tép a fény,

Elhagyott zöld nádasokba

Felcsillámló víz erén.

 

Fényben úszom, elrepülök,

Hervadó mezők felett,

 Szép a föld, mert ébren a hold,

S alszanak az emberek.

 

 

 

 

Ki volt?

 

Mély nyomok a hóban,

Elhagyott nagy kertbe',

Kékesre nyomúlva

A fehér hó pelyhe.

 

Ki járhatott erre?

- Az út oly elhagyott -

Látom még a nyomot,

De nem az alakot.

 

Majd visszaképzelem:

Milyen volt az élet,

Mely itt magányosan

A nagy hóba tévedt?

 

Mintha már látnám is,

Jő felém egy árnyék,

Mintha az árnyékban

Magamra találnék.

 

Hiszen én jártam itt -

Ide be van nyomva,

De már nem ismerek

A saját nyomomra.

 

 

 

 

Végezetül két megzenésített klasszikus, az egyik Kosztolányitól, a másik Radnótitól.

 

 

 

 



 



Frissek, ropogósak



 

forrás: Pinterest

Bár nem rohanok hanyatt-homlok a könyvesboltokba, hogy azonnal lecsapjak az újdonságokra, azért izgatottan figyelem az új megjelenéseket. A küszöbön álló könyvfesztiválra valóságos könyvdömping zúdul szegény olvasók fejére, ezért a szusszanásnyi időt kihasználva, gyorsan összegyűjtöttem azokat az első negyedévben kiadott könyveket, melyek számot tarthatnak az érdeklődésemre (nehogy feledésbe merüljenek).

Először egy kis gyermek- és ifjúsági irodalom

• Ez a könyv már a borítójával és a címével megfogott, ráadásul mesekedvelő felnőttként a célközönséghez tartozom: egyszer biztosan sort kerítek rá.

Lampbridge de Flotta a csodák városa. A magasba nyúló, furcsa üvegépületek felett léghajók úsznak, esténként pedig a gázlámpák pazar színei festik meg az utcákat határoló fogadók, üzletsorok és céhek épületeit. A mérnöki tervezés műve mind, mert ezen a tájon ők az urak. Pedig a mechanikus csodák mögött a köznapi munkákat végző mágusok azok, akik valójában Lampbridge gépezetét mozgásban tartják.
Egy napon Juna, az ifjú órásinas váratlanul elbóbiskol, ezért lekési az inasvizsgáját. Városszerte egyre többen alszanak el a legkülönösebb helyzetekben, a legváratlanabb időpontokban. Lassan nyilvánvalóbbá válik, hogy a furcsa események mögött valami rejtély lapul.
Történetünk mégsem itt kezdődik, hanem egy másik világban, ahol Alma, a tíz éves diáklány, szüleivel és testvéreivel Tokióba költözik, majd bérelt házuk padlásán egy különös órát talál.
Vajon mi köti össze a két világot, ki suttog Alma iskolájában egy közönségesnek tűnő szekrényéből, és messze innen, miért forgatják fel Lampbridge de Flottát a város bűnbandái, a titokzatos Utazót keresve?
Sikerülhet-e, a külön világban született kisfiúnak és kislánynak együtt végére járnia a rendkívüli eseményeknek?
Minderre és számos más rejtélyre választ kaphat, ha elolvassa ezt a könyvet, amelyet egyaránt ajánlunk a gyerekeknek és a mesekedvelő felnőtteknek.

Megjelenés: 2016. március, Főnix Könyvműhely



 

• Valójában Laura Ingalls Wilder sorozatának második kiadásáról van szó, de az első kiadást már sehol sem lehet kapni, így aztán örülök, hogy a kiadó felkarolta, és immáron a negyedik kötetnél tartanak.

 

 Laura Ingalls Wilder kilencrészes Kicsi ház sorozatának negyedik kötete először 1937-­ben látott napvilágot.
Laura Ingalls és családjának kalandjai folytatódódnak, miután elhagyják a prérit, és fedett ekhós szekerükkel Minnesotába utaznak. Itt egy gyeppel fedett dombházba költöznek, amely a gyönyörű Szilva-­patak partján épült. Papa hamarosan egy csodálatos kicsi házat épít, igazi ablaküveggel és zsanéros ajtóval. Laura és nővére, Mary iskolába járnak, segítenek a ház körül, és a patakból fognak halat. Esténként a család papa vidám hegedűmuzsikáját hallgatja. A balszerencse ezúttal egy szöcskejárás, egy szörnyűséges hóvihar, Laurának pedig Nellie Ole­son formájában érkezik, de a pionír család összetart, és továbbra is keményen helytáll, hogy túljusson a nehézségeken.
Így folytatódik a kilencrészes regénysorozat negyedik kötete…
E népszerű könyvsorozatot több mint 40 nyelvre fordították le, világszerte 60 millió példányban jelent meg. Ajánljuk minden korosztály számára ezt az élménydús családi olvasmányt.

 

 

Megjelenés: 2016. március, Pioneer Publishing

 

 

•  A különböző meseátiratok egyszerre vonzanak és intenek óvatosságra: ritkán sikerül új perspektívát találni, és egyben élvezhető végeredménnyel előrukkolni (L. Frank Baum meséjének egyik feldolgozásához pedig már volt szerencsém, bár tudnám feledni).  Meglátjuk.

 Én nem kértem ezt.
Nem akartam hős lenni.
De amikor az egész életedet - veled együtt - elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, amerre visz, nem igaz?
Persze hogy olvastam a könyveket. Láttam a filmeket. Ismerem a dalt a szivárványról és a boldogság kék kismadarairól. De azt sosem hittem volna, hogy Ózfölde ilyen. Az a hely, ahol a jó boszorkányban nem lehet megbízni, a gonosz boszorkányokról kiderülhet, hogy ők a jók és a szárnyas majmokat kivégezhetik lázadásért. A sárga téglás út még megvan - de már az sem a régi.
Mi történt itt? Dorothy történt.
Azt mondják, sikerült visszatérnie Ózföldére. Magához ragadta a hatalmat és a hatalom a fejébe szállt. És már senki nincs biztonságban.
Amy Gumm vagyok - egy másik lány Kansasből.
Beléptem a Gonoszok Forradalmi Rendjébe.
Kiképeztek a harcra. És küldetésem van: eltávolítani a Bádog Favágó szívét. Ellopni a Madárijesztő agyát. Elvenni az Oroszlán bátorságát.
Dorothynak pedig meg kell halnia.

Megjelenés: 2016. március, Gabo Kiadó

•  Érdekes világ, különleges kalandok. Remélem tényleg olyan jó lesz, mint amilyennek a fülszöveg és a borító alapján ígérkezik.

Valahol ebben a hatalmas, csodálatos szigetvilágban egy kis hajó kereskedik, felhőket keres, levadássza őket, kondenzálja, aztán eladja a vizet. Van egy lány a fedélzeten, akinek szénfekete a haja, gyönyörű barna a bőre, és két mély heg fut a szeme alól a szájáig. Az ember azt hinné, a hegtől kevésbé szép, de nem. Sőt még szebbé és titokzatosabbá teszi…

Christien világában szinte alig van víz. Nincsenek sem óceánok, sem kontinensek, csak sok ezer levegőben lebegő sziget. Utazni és világot látni csak a legbátrabbak mernek. Ők a felhővadászok.

Alex Shearer Skócia északi részén, Wickben született. Pályáját forgatókönyvíróként kezdte, majd gyerekkönyvszerzőként vált még ismertebbé. Regényeiből filmek és tévésorozatok készültek. Könyveit több nyelvre lefordították.

Megjelenés: 2016. március, Kolibri



Egy kis rejtély, nyomozás, misztikum - felnőtteknek

• Buddhizmus és kvantumfizika: mit tehetnék még  ehhez hozzá?

 

Tibet, 1959 - a Kínai Hadsereg megszállja Tibetet, és felégetnek minden buddhista kolostort, ami csak az útjukba kerül. A szerzeteseket megkínozzák, a szent szövegeket és az ereklyéket megsemmisítik. A biztos halál elől menekül egy fiatal szerzetes, Tenzin Dordzse, akinek nem csak a saját életét kell mentenie, de rá
hárul az a feladat is, hogy tanítójával és bátyjával a Himaláján átvágva, biztonságos helyre menekítse a féltve őrzött írásokat. Az ifjú szerzetes élete így a buddhista vallás történelme szempontjából is igazán különleges értelmet nyer...
Los Angeles 2007 - Fél évszázaddal később kísértetiesen hasonló körülmények közé kerül egy kiváló képességű kvantumfizikus, aki felfedezésével a nanotechnológiában korszakalkotó áttörést ért el. Egy amerikai multicég felismeri a felfedezésben rejlő fantasztikus lehetőségeket és mindenáron hozzá akar jutni. Matt Lester, a zseniális ifjó tudós élete az események nem is annyira véletlenszerű láncolatának köszönhetően, szinte egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozik: felfelé ívelő karrierje hirtelen
derékba törik, veszélybe kerül sokéves kutatása, és a magánélete is összeomlik, miután menyasszonyával megszakad az addig oly szenvedélyes kapcsolata. Matt Lester életének alakulása hátborzongatóan hasonlít Tenzin Dordzse kalandjaira. De hogyan köti össze a karma a két, anniyra különböző körülmények között élő fiatalember életét? Mitől oly hasonló a menekülő tibeti szerzetesnövendék és a fiatal kvantumfizikus sorsa?
DAVID MICHIE, A Dalai láma macskája és a Dorombolás művészete című nagysikerű könyvek
szerzőjének végre magyarul is megjelenő sikerkönyve: A LHÁSZAI MÁGUS izgalmas, letehetetlen
olvasmány, akár csak egy jó krimi, vagy egy érzelmektől fűtött fordulatos kalandregény. Előző írásaihoz hasonlóan ezt a könyvét is imádják a fiatal lányok és az anyukáik, sőt férfi olvasói is.

 

Megjelenés: 2016. február,  Totel Szerviz Kiadó

• Sherlock Holmes is megöregszik egyszer, kíváncsi vagyok mennyit változott az idő múlásával.

1947-et írunk. A 93. életévében járó, régóta visszavonult Sherlock Holmes egy parasztházban él a távoli Sussexben házvezetőnőjével és annak serdülő fiával. Mindennapjaiban méhészkedik, naplót vezet és elméje gyengülése ellen hadakozik.

Holmes nem sejti, hogy élete alkonyán még egy eset vár rá. Egy eset, melynek megoldásához vissza kell tekintenie a múltba, ahol válaszokra lelhet olyan kérdésekre is, amiket még sosem tett fel magának. Válaszokra az életről, szerelemről és az elme képességeinek határáról.

Mitch Cullin csodálatos története a feledés elleni küzdelemről lenyűgözte a kritikusokat, a kötetből Bill Condon rendezésében és Ian McKellen főszereplésével nagy sikerű film is készült.

 

 Megjelenés: 2016. február, Agave

 

 

• Örök téma az irodalomban: minden a megvalósítás egyediségén múlik. 



Tom Pastor negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.

Ám életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilágon feneketlen sötétség és végeláthatatlan sivatag fogadja. Meg egy piros telefonfülke, amelyben felcsendül egy hang a múltból, és felvilágosítja: neki itt bizony küldetése van.
Hősünk elindul hát egy rozsdás Chevy Chevelle-ben, oldalán cserfes segítőjével, Ninával, hogy megtalálja elveszett lányát egy idegen világban, ahol útját nem gátolja sem tér, sem idő, nincsenek országhatárok és nyelvi korlátok, az évszázadok összeolvadnak, az elhunytak pedig egyetlen hatalmas temetőben ropják a haláltáncot.

A nagy illúzió hosszú utazás: mintha egy klasszikus road movie filmkockái peregnének a szemünk előtt, tele a valóság és a képzelet sokszínű teremtményeivel.
Benyák Zoltán regénye egyszerre meghökkentő és ismerős, édes-bús nosztalgiát ébreszt elveszett gyermekkorunk iránt, felrázva a bennünk szunnyadó álmodozót.

Megjelenés: 2016. március, Athenaeum Kiadó 

 

 

 

•  Régebben nagyon szerettem a történelmi regényeket, ma már annyira nem villanyoznak fel, de ki tudja, talán majd ez a detektívregénybe oltott kalandozás a XVI. században és a festészet világában újra meghozza a kedvem.

 Egy titokzatos, fémmaszkos férfi különleges kéréssel fordul a híres wittenbergi festőhöz, Lucas Cranchhoz: egy képet szeretne, amely a három gráciát ábrázolja - meztelenül. A kérés meglehetősen szokatlan, különös tekintettel arra, hogy a megbízó azt is meghatározza, kik legyenek a modellek.
Cranach mester az egyik legényét, a prágai Jan Semant bízza meg azzal, hogy elnyerje az asszonyok beleegyezését, és le is fesse őket. Ám alig fejezi be Jan az első grácia portréját, amikor a modellt holtan találják a folyóparton. Amikor aztán a második modell is eltűnik, felbolydul a város, és kezdetét veszi a hajsza a gyilkos után, amelynek során nemcsak Jan élete, de bimbózó szerelme is veszélybe kerül.

Brigitte Riebe (A boszorkány és a herceg) izgalmas történelmi regénye felvonultatja a reformáció korabeli Wittenberg híres figuráit: Martin Luthert és a feleségét, Katharina von Bora asszonyt, a későbbi választófejedelmet, I. János Frigyest és a feleségét, Klevei Szibillát, Melanchtont és Luchas Cranachot, miközben érdekes portrét fest a városról és a korabeli életről is.

 

Megjelenés: 2016. február, General Press 

 

 

• Egy krimisorozat második része, az elsővel még ugyan nem ismerkedtem meg, de érdekesnek tűnik.

 

 

 Mit jelent civilizáltnak maradni egy olyan világban, ami éppen összeomlik körülöttünk?

Július 18-át írunk. Már csak 77 nap van hátra a 2011GV1 jelű aszteroida becsapódásáig, aztán a Föld menthetetlenül elpusztul. A világvége előtt az emberiség egyre gyorsabban éli meg a saját, személyes apokalipszisét is. Eluralkodóban van a totális káosz, nincs áram, a telefonok már nem működnek, és a rendfenntartó erőkön kívül szinte senki sem vezet autót. A Concordi Rendőrkapitányság az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá került, Hank Palace nyomozó pedig munka és életcél nélkül maradt. Egészen mostanáig, amikor egy nő a múltjából felkeresi, és megbízza őt eltűnt férje megtalálásával.

Brett Cavatone minden nyom nélkül tűnt el, és senki nem tudja hová mehetett, mi történhetett vele. Miközben a társadalmat tartó utolsó pillérek is összeomlanak, Hank megpróbálja a lehetetlent, és a férfi nyomába ered. Útját egyetemvárosokból szerveződött anarchisták és a bevándorlásellenes Nemzeti Gárda keresztezi, miközben jó szokása szerint ismét kemény kérdéseken töpreng: Emberi létünkből eredően mivel tartozunk egymásnak? Mit jelent civilizáltnak maradni egy olyan világban, ami éppen összeomlik körülöttünk?

 

Megjelenés: 2016. január, Agave.

 

 

• Szintén egy sorozat második részéről van szó: az elsőt még nem olvastam, de a fülszövege alaposan felcsigázta az érdeklődésem, így lehetséges, hogy az egész sorozattal megismerkedem egyszer. 

 

Egy középkorú férfi holttestére bukkannak Southampton piroslámpás negyedében. Az áldozatot brutálisan megkínozták, és kitépték a szívét. Pár órával később a szív küldeményként a halott férfi családjának küszöbén landol.
Helen Grace felügyelő nyomozni kezd, miközben újabb és újabb férfiak esnek a gyilkos áldozatául. A média a női Hasfelmetszőként emlegeti a sorozatgyilkost, aki megbünteti azokat a férfiakat, akik titokban prostituáltakhoz járnak.
A nyomozás nem várt fordulatokat vesz, és míg Helen a kirakós darabkáit próbálja összerakni, a gyilkos nem áll le, egyre leleményesebb gyilkosságokat hajt végre, és egyre érthetetlenebb, miért csinálja...

M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.
Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc sikere után, az Üsd, vágdban Helen Grace felügyelő újabb kegyetlen sorozatgyilkossal találja szemben magát.

Megjelenés: 2016. február, Gabo Kiadó


  Ez mindösszesen tíz könyv: figyelembe véve, hogy eltelt az év első negyede, nem is olyan magas szám. Témát, korosztályt és kiadót tekintve is igen változatos társaság gyűlt össze, a szépirodalom valahogy mégis kimaradt ezúttal. Vagy én nem voltam elég szemfüles, vagy majd csak ezután kerülnek kiadásra az igazán érdekes darabok. Remélem, így lesz!

Viszlát!

Finy Petra: A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány

 

  Április másodikán tartják a gyermekkönyvek nemzetközi napját, Hans Christian Andersen születésének évfordulóján. Ennek apropóján egy kortárs mesét választottam: Finy Petra rövid írását, mely a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg Takács Mari illusztrációival kísérve.

 

 

  A történet nagyon egyszerű: Bái, a  kínai hercegkisasszony szépsége ellenére  sem talál magának kérőt, mert hófehér bőrével kirí a körülötte élő emberek közül (akik egyébként rizsporral fehérítik arcukat).  Barátja, az Arany Sárkány megpróbál segíteni neki: először a Fehér Birodalomba viszi őt, majd a Száműzöttek Országába repül vele. Ám a hercegnő, így vagy úgy, mindenhol kilóg a sorból.

    Az   írónő   népmesei elemekből    építkezik,

stílusában is a kínai meséket idézi meg -  hasonlataiban, képi  világában -  miközben mindvégig képes megtartani egyéni hangját, játékosságát, finom humorát. Az illusztrációk egyenrangú társként egészítik ki a szöveget: elegánsak, érzékenyek, kínai motívumokból építkeznek, és az egészet belengi egy pici szomorúság. Takács Mari szívesen eljátszik a hideg-meleg, világos-sötét kontraszttal és a textúrával. A hátlapra is odafigyeltek, a kis kötetet élmény forgatni.

  A könyv egy sorozat keretében került kiadásra, amely a kirekesztettségről, a másság elfogadásáról szóló történeteket ad a gyermekek kezébe. Erről a témáról pedig igen nehéz közhelyeket elkerülve, valóban egyéni meglátások alapján, új nézőpontba helyezve friss gondolatokat megfogalmazni. 

  A rövid, mindössze húsz oldalból álló mesekönyv mindazonáltal képes komplex módon, több aspektusból megközelíteni a problémát, és  ami a legfontosabb: elgondolkodtatni. Például arról, hogy a  kirekesztetteknek vajon jogukban áll-e gyűlölni az őket megbélyegző többséget, egyáltalán van-e értelme a gyűlölködésnek? Nem válnak ezzel az őket kirekesztőkhöz hasonlatossá?
  A "szépség relatív" sablonos megállapítása helyett azt a kérdést feszegeti, hogy milyen apró, jelentéktelen dolgok miatt vagyunk képesek megbélyegezni egymást (bőrszín, szemforma). 
  A "mindannyian maszkot hordunk" közhelyét boncolgatva pedig felvetődik: miért bűn az, ha valakinek nincsen álarca, ha valóban azt gondolja, amit a többiek csupán megjátszanak? Csupasz arcával kilóg a sok maszkot viselő közül? Mostanában divat toleránsnak, előítéletektől mentesnek  lenni (bizonyos körökben), a  szegregációt kerülni - elméletben. Ha valaki ennek megfelelően él, cselekszik, arra mégis gyakran ferde szemmel néznek.
    Az írás a "fogadd el a másságot" ezerszer hangoztatott szólamát kerülve kérdéseket generál az olvasóban. Mert kérdések feltevése nélkül mindez  üres szólam marad: nem elég hangoztatni, meg kell érteni, be kell látni, és nem elég belátni, valóban át kell érezni. A mese ebben segíthet, gyermekként még könnyebben azonosulunk a szereplőkkel.  Hiszen hiába értjük meg a problémát, érzelmi elfogadás hiányában két világ közt ragadunk: már nem álarc az, amit viselünk, de még nem is a bőrünk...

 





 

 

 
 



Húsvét, könyvek, szimbólumok

  Húsvét szimbólumai egyaránt rendelkeznek ősi, néphagyományokon alapuló       valamint kereszténységhez köthető gyökerekkel. Mindenki jól ismeri őket, azok is, akiknek mélyen megélt vallási élményt jelent az ünnepkör, és azok is, akiknek csupán a hagyományok játékos formában való továbbélését. Ezeket a jelképeket szigorúan komolytalanul :), az objektivitást teljességgel nélkülözve olyan könyvekhez társítottam, melyeket szívesen elolvasnék.

 
    A nyúl a holdistenséghez köthető állat, a hold újjászületését jelképezve kapcsolódhat a feltámadáshoz. Egy buddhista legenda szerint tűzbe ugorva áldozta fel önmagát, hogy Buddha élelemhez jusson.

  A nyúl a termékenységnek és az élet körforgásának is szimbóluma.  A kelta istennő, Ostara, akinek ünnepét szintén ilyenkor tartották, a történet szerint kedvenc, színes tojásokat tojó madarát nyúllá változtatta a gyermekek kedvéért. Így már nem is olyan rejtélyes, honnan ered a húsvéti nyuszi.

   Richard Adams Gesztenye, a honalapító című ifjúsági regényében egy egész nyúlkolónia vándorlását, letelepedését ismerhetjük meg, bepillatást nyerhetünk abba, hogy sok-sok kaland után miként kezdenek új életet.

 
 

Fülszöveg:

Vakarcs a legapróbb az egész nyúltanyán, de titokzatos képesség szorult beléje: tévedhetetlenül megérzi a jövőt. Íme, most is rátör a látnokok emésztő nyugtalansága, tudja, hogy a tanyát közeli végveszély fenyegeti. De ki hallgat a prófétára a maga hazájában? Mindössze egy tucatnyi társa kerekedik föl vele együtt a nyúltermészettel igazán ellenkező vándorútra, hogy száz veszéllyel dacolva új lakóhelyet találjanak. És amikor itt már biztonságban érezhetnék magukat, csak akkor törnek rájuk a még nagyobb veszedelmek, akkor várnak rájuk a még nyaktörőbb kalandok. Aki Gesztenye, Vakarcs, Bósás és a többi hős tapsifüles történetét végigizgulta, kétszer is meggondolja majd, hogy nyúlszívűnek nevezze a gyáva embert.
Az angol író világsikert aratott – negyven nyelven, több mint tízmillió példányban megjelent – állatregénye úgy teszi a történetet emberközelivé, úgy bont ki fontos emberi tulajdonságokat belőle, hogy közben apró hősei hiteles állatok maradnak, nálunk is meghittebb értői és érzői a természetnek. És ha a szerző emberi szót ad a szájukba, csak arra figyelmeztet minket, hogy minden élő a testvérünk, ám egyedül mi, emberek menthetjük meg a végpusztulásól ezt a természetet, mindnyájunk közös otthonát.

  A tojás összetett jelkép: a világ ősi teljességét, ég és föld egységét szimbolizálja (pl.: Kalevala), ugyanakkor a feltört tojásból kiszabaduló madárként ábrázolták a lélek újjászületését, feltámadását a hellenizmusban, ahogyan a  reinkarnáció láncolatából való kitörést a buddhizmusban.

A strucctojást a legenda szerint a nap fénye kelti ki, és ezt  Krisztus feltámadásának jelképeként értelmezték (de összefüggésbe hozható a Szentlélek általi szűz megtermékenyítésssel is).

A néphagyományban tavaszi termékenységi és szerelmi varázslatokban szintén fontos szerepet kap.

  Sun-Mi Hwang Rügy című regényében a címszereplő tyúk anyasága kerül középpontba, megharcol azért, hogy számára is jusson egy tojás, amit/akit felnevelhet.

Fülszöveg:
Van egy nő. Anyává szeretne válni. Lehet bármi erősebb ennél a vágynál? Az évtized legmeghatóbb történetében Sun-mi Hwang az anyai önzetlenség és áldozatvállalás olyan mélységeibe vezeti az olvasót, ahová író nem merészkedett korábban. Ismeretlen tartomány. Pedig minden nő ebben a tartományban él, aki valaha gyermeket hozott a világra. Anya az, akinek minden tette a gyermek boldogságában nyer értelmet, aki testét-lelkét adja a belőle lett másik életért. Szeret, erőt mutat, amikor arra van szükség, és gondolkodás nélkül adja akár az életét is, amikor eljön az idő. Hwang Sun-mi egyszerű eszközökkel mesél egy tyúkról, aki megszökik ketrecéből, és mindenét feláldozza egyetlen utódjáért – egy kiskacsáért.

  A víz egyaránt jelképezheti    az ősi egységet, a formátlaságot a maga állandóságával (tenger), és a megtermékenyítést, az alakító erőt (folyó).         A vallásokban megtisztító szerepet kap, a kereszténységben az örök életet is szimbolizálja. A népmesékben gyakran találkozhatunk a víz átalakító, tisztító vagy éppen halhatatlanságot biztosító erejével.

Natalie Babbitt Örök kaland című regényében szintén ezt az ősi hitvilágban gyökerező szerepet bontja ki: a főhősnek azzal a kérdéssel kell szembenéznie, éljen-e a lehetőséggel, amit az örök élet forrása biztosít számára.

 

Fülszöveg:
Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.

Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.

Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.

  A bárány a termékenység, a gazdagság szimbóluma, és mint áldozati jelkép is igen régi időkre nyúlik vissza, gondoljunk csak Ábel áldozatára, vagy Pészach ünnepére (a házak bárányvérrel jelölése jelentett védelmet), míg a kereszténységben elnyeri Agnus Dei (Isten Báránya) jelentését.

 

  Murakami Haruki irodalmi thrillerében egy mutáns birka után nyomozhatunk, és részesei lehetünk egy Birkakergető nagy kalandnak.

Fülszöveg:
A fiatal reklámszövegíró unalmas élete hirtelen megváltozik, amikor az eltűnt barátjától kapott képeslap révén belekeveredik egy mutáns birka utáni abszurd hajszába. Japán eldugott hegyvidékén aztán találkozik a mitikus állattal és önmaga démonaival is.

Kellemes húsvéti ünnepeket!