2016. március 28., hétfő

Húsvét, könyvek, szimbólumok




  Húsvét szimbólumai egyaránt rendelkeznek ősi, néphagyományokon alapuló       valamint kereszténységhez köthető gyökerekkel. Mindenki jól ismeri őket, azok is, akiknek mélyen megélt vallási élményt jelent az ünnepkör, és azok is, akiknek csupán a hagyományok játékos formában való továbbélését. Ezeket a jelképeket szigorúan komolytalanul :), az objektivitást teljességgel nélkülözve olyan könyvekhez társítottam, melyeket szívesen elolvasnék.


 
    A nyúl a holdistenséghez köthető állat, a hold újjászületését jelképezve kapcsolódhat a feltámadáshoz. Egy buddhista legenda szerint tűzbe ugorva áldozta fel önmagát, hogy Buddha élelemhez jusson.
  A nyúl a termékenységnek és az élet körforgásának is szimbóluma.  A kelta istennő, Ostara, akinek ünnepét szintén ilyenkor tartották, a történet szerint kedvenc, színes tojásokat tojó madarát nyúllá változtatta a gyermekek kedvéért. Így már nem is olyan rejtélyes, honnan ered a húsvéti nyuszi.

   Richard Adams Gesztenye, a honalapító című ifjúsági regényében egy egész nyúlkolónia vándorlását, letelepedését ismerhetjük meg, bepillatást nyerhetünk abba, hogy sok-sok kaland után miként kezdenek új életet.
 
 

Fülszöveg:
Vakarcs a legapróbb az egész nyúltanyán, de titokzatos képesség szorult beléje: tévedhetetlenül megérzi a jövőt. Íme, most is rátör a látnokok emésztő nyugtalansága, tudja, hogy a tanyát közeli végveszély fenyegeti. De ki hallgat a prófétára a maga hazájában? Mindössze egy tucatnyi társa kerekedik föl vele együtt a nyúltermészettel igazán ellenkező vándorútra, hogy száz veszéllyel dacolva új lakóhelyet találjanak. És amikor itt már biztonságban érezhetnék magukat, csak akkor törnek rájuk a még nagyobb veszedelmek, akkor várnak rájuk a még nyaktörőbb kalandok. Aki Gesztenye, Vakarcs, Bósás és a többi hős tapsifüles történetét végigizgulta, kétszer is meggondolja majd, hogy nyúlszívűnek nevezze a gyáva embert.
Az angol író világsikert aratott – negyven nyelven, több mint tízmillió példányban megjelent – állatregénye úgy teszi a történetet emberközelivé, úgy bont ki fontos emberi tulajdonságokat belőle, hogy közben apró hősei hiteles állatok maradnak, nálunk is meghittebb értői és érzői a természetnek. És ha a szerző emberi szót ad a szájukba, csak arra figyelmeztet minket, hogy minden élő a testvérünk, ám egyedül mi, emberek menthetjük meg a végpusztulásól ezt a természetet, mindnyájunk közös otthonát.









  A tojás összetett jelkép: a világ ősi teljességét, ég és föld egységét szimbolizálja (pl.: Kalevala), ugyanakkor a feltört tojásból kiszabaduló madárként ábrázolták a lélek újjászületését, feltámadását a hellenizmusban, ahogyan a  reinkarnáció láncolatából való kitörést a buddhizmusban.
A strucctojást a legenda szerint a nap fénye kelti ki, és ezt  Krisztus feltámadásának jelképeként értelmezték (de összefüggésbe hozható a Szentlélek általi szűz megtermékenyítésssel is).
A néphagyományban tavaszi termékenységi és szerelmi varázslatokban szintén fontos szerepet kap.

  Sun-Mi Hwang Rügy című regényében a címszereplő tyúk anyasága kerül középpontba, megharcol azért, hogy számára is jusson egy tojás, amit/akit felnevelhet.




Fülszöveg:
Van egy nő. Anyává szeretne válni. Lehet bármi erősebb ennél a vágynál? Az évtized legmeghatóbb történetében Sun-mi Hwang az anyai önzetlenség és áldozatvállalás olyan mélységeibe vezeti az olvasót, ahová író nem merészkedett korábban. Ismeretlen tartomány. Pedig minden nő ebben a tartományban él, aki valaha gyermeket hozott a világra. Anya az, akinek minden tette a gyermek boldogságában nyer értelmet, aki testét-lelkét adja a belőle lett másik életért. Szeret, erőt mutat, amikor arra van szükség, és gondolkodás nélkül adja akár az életét is, amikor eljön az idő. Hwang Sun-mi egyszerű eszközökkel mesél egy tyúkról, aki megszökik ketrecéből, és mindenét feláldozza egyetlen utódjáért – egy kiskacsáért.





  A víz egyaránt jelképezheti    az ősi egységet, a formátlaságot a maga állandóságával (tenger), és a megtermékenyítést, az alakító erőt (folyó).         A vallásokban megtisztító szerepet kap, a kereszténységben az örök életet is szimbolizálja. A népmesékben gyakran találkozhatunk a víz átalakító, tisztító vagy éppen halhatatlanságot biztosító erejével.
Natalie Babbitt Örök kaland című regényében szintén ezt az ősi hitvilágban gyökerező szerepet bontja ki: a főhősnek azzal a kérdéssel kell szembenéznie, éljen-e a lehetőséggel, amit az örök élet forrása biztosít számára.
 
Fülszöveg:
Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.

Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.

Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.












  A bárány a termékenység, a gazdagság szimbóluma, és mint áldozati jelkép is igen régi időkre nyúlik vissza, gondoljunk csak Ábel áldozatára, vagy Pészach ünnepére (a házak bárányvérrel jelölése jelentett védelmet), míg a kereszténységben elnyeri Agnus Dei (Isten Báránya) jelentését.
 
  Murakami Haruki irodalmi thrillerében egy mutáns birka után nyomozhatunk, és részesei lehetünk egy Birkakergető nagy kalandnak.

Fülszöveg:
A fiatal reklámszövegíró unalmas élete hirtelen megváltozik, amikor az eltűnt barátjától kapott képeslap révén belekeveredik egy mutáns birka utáni abszurd hajszába. Japán eldugott hegyvidékén aztán találkozik a mitikus állattal és önmaga démonaival is.






Kellemes húsvéti ünnepeket!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése