Békés Pál: Félőlény

  Nincs is annál jobb, mint fenyőtűteát    kortyolgatva belemerülni egy izgalmas történetbe,  hát még, ha  némi finomság is kerül mellé, és jó társaságban sem szenvedünk hiányt.  Az Utolsó Kiserdő lakói tudják, hogyan kell élni, és ami még fontosabb, hogyan tarthatják távol a szörnyeket szeretett otthonuktól.    

 

 

Aki esetleg még nem ivott fenyőtűteát,
az feltétlenül pótolja! Igazán ízletes,
megkóstoltam :)

   

    

     A szereplők egytől egyig nagyon eltaláltak, a kiserdei barátoktól  kezdve a szörnyiroda dolgozójáig: mind esendőek, de egyik sem fekete vagy fehér.

  Megismerkedhetünk Csupánccal, aki folyton csupáz, és mellesleg rajong a cs-betűvel kezdődő szavakért, Rakonccal, aki mindent eltakarít és rendbe tesz, Porhannyal, aki álló nap csak porhanyít és Csatanggal, aki szintén nevéhez híven viselkedik. 

   Főszereplőnk, Félőlény pedig ízig-vérig könyvmoly, akinek odúja irigylésre méltóan roskadozik a minden zegzugot ellepő könyvektől.

 

 

 

Képek forrása: Pinterest

 

 

    Az utolsó Kiserdő életét sötét fellegek árnyékolják be, amikor az események közepébe csöppenünk. Hol vannak már a régi szép idők, akkoriban a barátok fehér abrosszal terített fatönk mellett teáztak, mialatt Félőlény (akit persze még nem így hívtak) felolvasott nekik gyűjteménye valamelyik féltve őrzött darabjából. Most viszont, sokéves bújkálás után, végre újra előmerészkedik lakhelye mélyéről, hogy kiálljon három próbát, és szembenézzen félelmeivel.

  Előkerül  a Kis Rémhatározó, találkozhatunk náthás, ámde gyönyörű lidérclánnyal, sőt, magával az 'abszolút netovábbal', tanúi lehetünk barátságnak és árulásnak, struccpolitikának és bátor kiállásnak: szóval minden megvan benne, ami egy jó meséhez elengedhetetlen. 

        Miközben fontos dolgokról esik szó, az író önfeledt nyelvi játékában gyönyörködhetünk,  mert játékosságához kétség sem férhet.  Ahogyan az is nyilvánvaló, hogy rajong a hangutánzó és a hangulatfestő szavakért. Ráadásul finom humorral tálalja, így nem válik erőltetetté az egész.

  Békés Pál meseregénye felnőttként is élvezetes olvasmány, szerintem ez a valódi gyermekirodalom ismérve. Először féltem, hogy túlságosan didaktikus lesz, hiszen egyértelmű a szörnyrendszer allegóriája: minden diktatúra alapsémája. Szerencsére azonban sokkal többről szól ez az elbűvölő történet: félelmekről, felelősségről, barátságról, egyéni útkeresésről, arról a fejlődésről, melynek során végül Félőlényből Élőlénnyé válhat a főszereplő. Mindezt szórakoztatóan, gyermekek számára is érdekesen teszi, mindvégig az járt a fejemben, hogy a mese megfilmesítésért kiált. Később utánajártam, filmet ugyan nem, de zenés mesejátékot készítettek belőle.

   Gyermekkönyvek esetében legalább olyan fontos az illusztráció, mint maga a szöveg: ezt a kötetet Rényi Krisztina kedves, mókás rajzai díszítik, s bár nem színesek, így legalább tágabb teret engednek a gyermeki fantáziának.

Békés Pál sajnos már nincs közöttünk, de gazdag életművében számos kincsre bukkanhatunk még.