Eufória

  Le kell szögeznem, hogy nem Margaret Mead életrajzi regényéről van szó, mindössze a kiinduló helyzet azonos: egy lelkes, fiatal kulturális antropológusnő életébe és munkájába nyerhetünk bepillantást, abban az időszakban, amikor még gyermekcipőben járt ez a tudományág. Magánéletében és munkájában is saját útját járta, a szabályokkal nem sokat törődve. De itt véget is ér az azonosság, az a vád például, amelynek kapcsán Margaret Mead eredményeit kétségbe vonták, miszerint túlságosan elkülönülve élt az általa megfigyelni kívánt népcsoport tagjaitól, s így óhatatlanul torz képet kapott róluk, Nellre, a regény főszereplőjére egyáltalán nem jellemző. Éppen ellenkezőleg, szinte az ott élő emberek mindennapjainak részévé vált, ahogyan azt a másik főszereplő, a szintén antropológus Bankson megjegyzi.

 

Dobu pár

  Aki kalandregényre számít, az csalódni fog, mert ebben a könyvben az izgalmakat leginkább az antropológus élétforma részletes bemutatása jelenti, egyetlen incidenstől eltekintve, amelynek következményei azonban a drámai végkifejlethez vezetnek. Ám ha valakit érdekel a kulturális antropológia, az élvezettel fog elmerülni benne. Annak ellenére is, hogy a regényben fiktív népcsoportokról olvashatunk, mert az nyilvánvaló, hogy az írónő mélyreható kutatómunkát végzett. Bár a hangsúly az elmélkedéseken van, amelynek csupán apropóját jelentik azok a nem hétköznapi problémák, amelyekkel a három kutatónak szembe kell néznie, s amelyekre mindhárman különbözőképpen reagálnak, személyiségüknek megfelelően. Erre pedig a választott elbeszélésmód megfelelő lehetőséget ad, hiszen vagy Bankson interpretálásában ismerhetjük meg az eseményeket, vagy Nell naplójának részleteiből.

  Tulajdonképpen olyan ez, mintha valaki  életének egy kis ideig részesévé válnánk, de sem az előzményekről, sem a történet folytatásáról nem lennének információink. Mintha egy férfi saját beteljesületlen szerelmét mesélné el, de inkább csak önmagának, hogy utólag megpróbáljon értelmet adni a történéseknek.

A borítót díszítő szivárvány eukaliptusz

  A cím is egyaránt utalhat arra az érzésre, amely a kutatás egy adott pontján elfogja az antropológusokat, vagy bárkit, aki örömmel végzi munkáját, és értelmezhető az életünk során (szerencsés esetben több ízben) átélt eufóriára, és válik metaforájává a Nell  és Bankson között kialakult kapcsolat által betöltött szerepnek a férfi életében.

korowai népcsoport

  Egyetlen problémám volt az egésszel: Nell a regény végéhez közeledve hoz egy döntést, amely szerintem abszolút karakteridegen. Az írónő önkényesen belenyúlt a cselekménybe, azért, hogy a vége így alakuljon, még azt sem bánva, hogy ezzel erőszakot tesz rajta, mert a szereplő egészen addig jól felépített karakterétől merőben távol áll ez a magatartás, és ha valóban élő személy lenne, (ahogyan a könyv lapjain igenis az, és ezért önálló életre kelt, csak hagyni kellett volna hogy menjen a maga útján), akkor egészen biztos vagyok benne, hogy sohasem hozott volna ilyen döntést.