"Könyvesernyők"

 

 

 



Andre Kohn alkotása

  Hamarara, payong,  vihmavari, ymbarél, parapluie, scáth, umbrella, aterkia, paraguas, elo...  Ki hinné, hogy ezek a végtelenül hétköznapi tárgyak mennyire fontos, olykor-olykor sorsfordító szerepet kaphatnak egy-egy történetben.  Három könyvet választottam, melyekben az esernyő kiemelkedő jelentőséghez jut a szereplők életében.

 

 

Szent Péter esernyője

 Mikszáth regényének mindkét történetszála felfűzhető erre a sokat megélt darabra: fontos hadititkok hordozója kémkedő gazdája kezében, később kincset rejteget, s mikor már megtépázták az élet viszontagságai, kopottan, meggyötörten egy új szerepkörbe kerül: csodatévő esernyő lesz belőle. Az ernyő a védelem, az égi szféra szimbóluma: a történet szerint egyenesen Szent Péter helyezi az ázó-fázó csecsemő fölé egy esős napon. Persze, az is lehetséges, hogy egy szegény csavargóról van szó, de ebben a verzióban nemigen hisznek a falucska lakói. Így aztán a nevezetes paraplé valóságos karriert fut be szent esernyőként, csodatételeivel pedig végképp meggyőzi a kétkedőket.

 Valójában miben nyilvánul meg a kincs, amit őriz, és vajon megkapja-e a jogos örökös? Ezekre a kérdésekre mindenki tudja a választ, aki pedig még nem olvasta a könyvet, biztosan nem bánja meg, ha belevág: kalandos, humoros történetet kap az író megszokott mesélőkedvével előadva.

 

 

Minou szigete

 

 

 

 Mette Jacobsen története elsősorban hangulatával ragadja meg az olvasót: egy parányi, csupán néhány lakossal büszkélkedő szigeten éldegélő kislány mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. Ezen a szigeten mindenki különleges: a Tiszteletes, aki imád perecet sütni és origamizni, az illuzionista Ládás, Minou filozófus apukája, a ház, melyhez világítótorony tartozik, és természetesen Nevenincs kutya szintén nem hétköznapi.  Ahogyan a kislány édesanyja, a rendkívüli fantáziával megáldott, művészlelkű asszony sem, akinek elvesztését a kislány igyekszik a maga módján feldolgozni.

 Anyukája eltűnését követően az önmagát édesapjához hasonlóan Descartes követőjének valló Minou nyomozásba kezd. Szomorú fordulat, amikor előkerül a tenger habjai közül a viharvert, nagy fekete esernyő, mellyel utoljára látták a parton sétálni, s amely meglétével utal gazdája fájó hiányára, hiszen a szigetről soha nem tűnik el semmi: előbb vagy utóbb visszasodorják a hullámok. Minou azonban nem adja fel, hogyan is tehetne ilyet egy valódi filozófus, aki rendíthetetlenül keresi az igazságot.

 A komplex, többrétegű alkotás napokig ott motoszkál az ember fejében miután elolvasta. Különös atmoszférája pedig, melyhez éppúgy hozzátartozik a szállingózó hópelyhek tánca, mint a narancsos sütemény illata, bekúszik a bőrünk alá, és vágyakozni kezdünk az aprócska sziget és elbűvölő lakói iránt: vajon milyen lenne ott az élet...

 

 

 

 

Mary, a csudálatos

 

 

 

 

 

 Semmiképpen sem maradhat ki a felsorolásból Mary Poppins, akit a keleti szél repít a Cseresznyefa utcába, hogy azután a nyugati szél és természetesen egy méretes esernyő segítségével tova is szálljon új kalandok felé. Addig azonban rengeteg élményben van része kicsinek-nagynak egyaránt, ha a kissé rideg, ámde roppant különleges nevelőnővel tartanak.

  Mert ki ne szeretne egyszer annyira kacagni, hogy végül a levegőbe emelkedjék, vagy éppen belépni egy festett kép világába, ahol minden az ő szórakoztatását és kényelmét szolgálja, megérteni az állatok nyelvét,  és ellen tudna állni valaki  egy iránytűnek, amely elrepíti a világ bármely, általa óhajtott pontjára?  

  A kötet valójában egy mesefüzér, a főszereplők  kötik össze a különálló kis történeteket. Felnőtt fejjel számomra sokkal élvezetesebb volt az olvasása, mint gyerekként, most kevésbé zavart Mary önteletsége. Pokróc modora inkább mulattatott: hiszen a csillagokat is lehozza nekünk az égről, azután persze fel is ragasztgatja őket némi segítséggel, de azért mi is reménykedhetünk, hogy találunk egy hullócsillagot, amitől a vörös tehén újra táncolni kezd.  

  Aki olvasta, soha többé nem dobja el a gyömbéres kalácsról az aranyozott csillagokat, az viszont nem garantált, hogy válaszolni tud a könyv legfilozofikusabb kérdésére, amely Jane Banks szájából hangzik el: vajon a csillagok készülnek papírból, vagy a papír csillagokból?

 

 

 

Érdekességek:

 

• 
  

  Az esernyő elődjét, a napernyőt már az ókori Babilonban, Egyiptomban és Kínában is használták. Később bővült a funkciója az újabb feladatkörrel.

 

 

 

 

 

 

 

• Az ernyő a védelem, az égi szféra szimbóluma, de jelképezheti magát a napkorongot is, mely az éltető meleget és a fényt biztosítja.

 

 

 



• Ernyők a festészetben 





Renoir: Az esernyők 



 Szőnyi István: Esernyők

Monet: Nő napernyővel



Yihang Pan: Nők esernyővel





Van Gogh után szabadon





Leonid Afremov: Esernyő











 

•  Agueda városában, Portugáliában kerül megrendezésre nyaranta a Lebegő esernyők utcája nevű rendezvény, de számos művészt megihletett már ez az igencsak hasznos eszköz.   

 

 

 Témába vág és kíváncsivá tett:

 

• Napernyő Protektorátus címmel írt sorozatot Gail Carriger: steampunk, ráadásul humoros formában megírva.
• A fekete esernyő: ifjúsági krimi a 80-as évek Lengyelországából, igazán különlegesen hangzik.

 

Ernyők és könyvborítók:

 

 

Képek forrása: Pinterest
Viszlát!