Április 11

"egy fáradt alma függ fejem felett,
a hernyó rágott szívéig szemet,
kinéz hát rajta és mindent belát,
        virág volt ez a vers, almavirág - -"

/József Attila: Medáliák/

 

 

 

 



Czóbel Minka (1854-1943)



 

Czóbel Minka költő, író és műfordító, a modern költészet előfutára volt Magyarországon, mégis méltatlanul elfeledve halt meg, és életében sem jutott számára elismerés. Versei festőiek, zeneiség árad belőlük, látásmódját az impresszionizmus alakította, gondolatvilágát áthatja az elmúlástudat. Szabad verssel is ő próbálkozott nálunk elsőként.

 

 



 

 



Alszanak az emberek

 

 

Hófehér fátyolruhámon

Hold sugárja megakad,

Jobbról-balról felrebbennek

Az elalvó madarak.

 

Hogyha röptem elsikamlik

Sárgult lombú fák között,

Tarlón, hol pókháló szálat

Ezüst harmat öntözött.

 

Lombbal hintett országúton,

Melyen foltot tép a fény,

Elhagyott zöld nádasokba

Felcsillámló víz erén.

 

Fényben úszom, elrepülök,

Hervadó mezők felett,

 Szép a föld, mert ébren a hold,

S alszanak az emberek.

 

 

 

 

Ki volt?

 

Mély nyomok a hóban,

Elhagyott nagy kertbe',

Kékesre nyomúlva

A fehér hó pelyhe.

 

Ki járhatott erre?

- Az út oly elhagyott -

Látom még a nyomot,

De nem az alakot.

 

Majd visszaképzelem:

Milyen volt az élet,

Mely itt magányosan

A nagy hóba tévedt?

 

Mintha már látnám is,

Jő felém egy árnyék,

Mintha az árnyékban

Magamra találnék.

 

Hiszen én jártam itt -

Ide be van nyomva,

De már nem ismerek

A saját nyomomra.

 

 

 

 

Végezetül két megzenésített klasszikus, az egyik Kosztolányitól, a másik Radnótitól.