2016. július 1., péntek

Kék öböl

  Gyönyörű helyszín, érdekes karakterek, humor, gondolatok, egyéni stílus: mindez egy Nobel-díjas író tollából. De a díj valójában nem is fontos, Steinbeck anélkül is nagy író lett volna. (Sok máshoz hasonlóan, akik nem kaphatták meg.)  Művei felett egyáltalán nem járt el az idő, szórakoztatni is képesek, anélkül, hogy össze-vissza fecsegnének a semmiről.



 
  Monterey-ben (Kalifornia)  járunk, egészen pontosan a Konzervgyár utcában,  ahol az óceán közelsége biztosít megélhetést az emberek többségének. De közel sem mindenkinek: mert ebben az utcában különös alakok leltek otthonra, Doki, aki az Élet Laboratóriumában dolgozik, prostituáltak, akik, ha arra van szükség, ápolónőként teljesítenek szolgálatot beteg gyermekek mellett, és egy kisebb csavargókolónia,  melynek tagjai  elvből nem hagyják magukat beszippantani a munkás hétköznapok kilátástalan mókuskereke által.
  Szép kis gyülekezet, gondolhatnánk, azonban ez az utca mintha a valódi emberi értékeket is konzerválná, nem csupán az óceánból kifogott halakat. Nem tökéletesek a lakói, időnként veszekednek, akár tettlegességre is sor kerülhet, de összefognak a bajban, számíthatnak egymásra.
  A legfontosabb az élet szeretete, mely sugárzik a lapokról. A csavargók sem kerülik a munkát, ha pénzre van szükégük, elszegődnek dolgozni, a munkahelyet azonban  pontosan annak látják, ami: eszköznek, ahogyan a pénz is az, se több, se kevesebb, de semmiképpen sem életcél. Mert az élet valahol máshol kezdődik: a tartalommal megtöltött pillanatokban. Hogy ez  kinek mit jelent, az persze más kérdés. A Kék öböl hobóinak szabadságot,  barátokkal együtt töltött időt,  tréfákat és persze  tivornyákat is.



  Megható, ahogyan berendezkednek a rendelkezésükre bocsátott raktárhelyiségben az innen-onnan megszerzett, szedett-vedett bútorokkal: milyen kevés is elég ahhoz, hogy elégedettek legyenek.  Ám ez egyáltalán nem jelent igénytelenséget, törekednek arra, hogy széppé tegyék környezetüket, virágot ültetnek, gondosan ügyelnek lakásuk díszére, a sparheltra, és befogadnak egy kutyust is, aki a szemük fényévé válik. Az anyagi javak felhalmozásának mintegy ellenreklámját jelentik. Arra késztetnek, hogy elgondolkozz, mi az, ami számít, ami valóban számít. (Egy újabb autó, egy kacsalábon forgó palota? Tényleg ezek tesznek boldoggá?)
   A szatócsbolt vezetője ezért a maga felhalmozó, kereskedői szemléletével az ellenpontjuk, konfliktusba is keverednek egymással, főként, mert előbbiek nem mindig tisztességes úton próbálnak hozzájutni ahhoz, amit szeretnének. Bár legtöbbször rafináltak, csak végső esetben fordulnak illegális módszerekhez. De egyik karakter sem fekete-fehér, s végső soron mindegyik  szerethető  a  maga esendő módján.

  Az utca  fókuszpontja Doki, akihez bizalommal fordulnak szabadságszerető főszereplőink, ha baj van, és akit az őrületbe kergetnek időnként, de persze csupa jó szándékból, csakhogy sajnos nem minden sül el úgy, ahogyan megtervezték. Például  a  nagy békafogó hadművelet, vagy  Doki  születésnapi bulija, amiből több kára származik szegény ünnepeltnek, mint haszna, ő azonban nem képes haragot tartani, legalábbis hosszú távon. Hiába, ő az élet doktora, időtlen idők óta tanulmányozza, jól ismeri a  különböző teremtményeket - nem kizárólag a tengerben élőket - és olyannak fogadja el őket, amilyenek. 
  Egyetlen dolog az, amivel képtelen szembesülni: a regény talán leglíraibb jelenetében tengeri csillag gyűjtése közben megtalálja egy lánynak a víz alatt még szebbnek tűnő,  lebegő, szinte élőnek látszó holttestét.
Lucy Schwartz Porcelain című dalának szövege nem annyira,
de hangulata és ez a kép nagyon illik a Kék öbölhöz
 

  A történetet mintegy mitikus szintre emeli az öreg kínai legendás alakja, aki alkonyatkor kerül elő halászeszközeivel, hogy hajnalban eltűnjék háza rejtekében, s  a következő alkonyatig ne is bukkanjon fel.
   Doki életéből azonban hiányzik valami, amely nélkül  egyetlen pocok sem lehet boldog, hát még egy ember: nem, nem  a női társaságról van szó, abból jut neki elég (ahogyan erről az elhúzott függöny láttán barátai minden alkalommal tudomást is szereznek), hanem a szerelemről. De ez már egy másik történet, egy másik regény: a Szerelem Csütörtökre  nagyon kíváncsi vagyok.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése