2016. március 15., kedd

1848 - (n)ők is megérdemlik a figyelmet






   Ha március 15, akkor mindenki azonnal  sorolja a neveket, de a listán általában kizárólag férfiak szerepelnek. Pedig a nők között is találunk szép számmal olyanokat, akik legalább annyira helytálltak, mint az erősebb nem képviselői. Annak ellenére, hogy szavazati joggal nem rendelkeztek, és a felsőoktatás kapui is zárva voltak előttük. Rendhagyó könyvajánló következik.


Akik amazonként küzdöttek



Lebstück Mária
     Néhányan attól sem rettentek vissza, hogy férfiruhát öltve katonának álljanak: Lebstück Mária neve ismerős lehet az operettből (Mária főhadnagy), de harctéren bizonyított még Pfiffner Paulina, Bányai Júlia, Viola Anna és számtalan társuk, akiknek nevét nem jegyezték fel.
  A legkalandosabb élet talán Bányai Júliának jutott, aki szegény családból származott, ám egy gazdag arisztokrata beleszeretett, és el is vette feleségül. Az eddig meseszerű szerelmi történet azonban szomorú véget ért: férje korai halála után az ifjú özvegy ismét műlovarnőnek állt.     1848-ban hitvese nevén csatlakozott a hadsereghez.
   Bátor és ügyes katonának bizonyul, egészen a kapitányi rangig jut, sőt mi több, kémnőként is fontos feladatokat bíznak rá. A szabadságharc leverése után bujdosni kényszerül. Törökországban megismerkedik második férjével, később együtt utaznak Kairóba, ahol fogadót üzemeltetnek. Thury Zsuzsa regényt írt életéről, Bányai Júlia címmel. 




Akik a sebesültek ápolásában jeleskedtek




Kossuth Zsuzsanna
  Talán Kossuth Zsuzsannával szemben a legkevésbé hálátlan az utókor, az ő nevéhez fűződik a sebesültek szakszerű ellátásának megszervezése, kiépítése az  országban.  
   Kertész Erzsébet írta meg életrajzát, melyben emléket állít mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal névtelenül is hozzájárultak a kórházi körülmények megreformálásához, hogy a sebesültek valódi lehetőséget kapjanak a gyógyulásra. 
 
 




Akik bújtatták az üldözötteket



Teleki Blanka
   Teleki Blanka és Leövey Klára nevét is sokan ismerik, a nők iskoláztatásában tagadhatatlan érdemeik kapcsán. 
   Mivel a szabadságharc leverése után a megtorlás azokra is kiterjedt, akik hazafias szellemben végezték oktatói-nevelői munkájukat, valamint azokra, akik segítették a  bujdosni kényszerülteket, a két asszony hosszú évekig raboskodott Kufstein várában. Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében emlékezett meg életükről.
 

Akik nőként politizáltak


Zichy Antónia (gróf Batthyány Lajos felesége)
  Ha valódi politikai karriert nem is futhattak be, maga Batthyány is felismerte, hogy a férfiak meggyőzésének legjobb módja a feleségek megnyerése.  Zichy Antónia és Zichy Karolina  otthonukban  tartottak társasági összejöveteleket, ahol érveltek, vitakoztak, politizáltak - és mindezt sikerrel tették.

Zichy Karolina (gróf Károlyi György felesége)
  A szabadságharc vérbe fojtása után  Batthyányné  és Damjanichné a hadiözvegyek és gyermekeik megsegítésére irányuló segélyszervezetet hozott létre.
 
 
  A történelemkönyvekben mégsem említik őket: igaz, nem lehettek hadvezérek, miniszterek, még orvosok sem, de ez biztosan nem a tehetség és a rátermettség hiányán múlott.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése