Máté Angi meséiből különös varázslat árad, kortárs játékosság keveredik bennük a régi mesék bájával, egy olyan egyedi, kissé szürrealisztikus világot hozva létre, melyben élményt jelent elmerülni. Nemcsak a történet, a nyelvezet is különleges, stílusa utánozhatatlan, amolyan mátéangis. Könyveit érdemes olvasni - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
 |
| Képek forrrása: keszegagnes.blogspot.com |
Mert máskülönben honnan tudhatnánk meg, hogy a gesztenyék mit szeretnek a világon a legjobban, hogy a szegénység dalolni is tud, nemcsak markolni, és azt, hogy vajon mikor van a kertnek születésnapja?
A szitakötő "zöld rebbenésével" azonnal megfogott magának, hát még, amikor esőfát ültetett, de az abszolút kedvencem a címadó mese, a susogó levelek története, amelyből kiderül, kik és miért küldik a leveleket, és az is, hogy a szél bizony tud olvasni.
Az írónő egy olyan világot teremt, ahol a csoda természetes része a hétköznapoknak, vagy a másik oldalról szemlélve, a mindennapi életben rejlő aprócska varázslatokat tárja elénk, mintha a mesék mágikus realizmusát alkotná meg, ha ez nem lenne önmagában paradoxon.
Más íróktól olyannyira különböző látásmódjával képes még a legegyszerűbb dolgokat is teljesen új megvilágításba helyezni, mindezt a rá jellemző kreatív, mégis az otthonosság melegét sugárzó nyelvi formába csomagolva. S végül az egész egy kissé álomszerű, elbűvölő történetté áll össze, mely kicsiket és nagyokat egyaránt képes lenyűgözni.
Ugyanez persze elmondható Az emlékfoltozók, a Volt egyszer egy, valamint a Kapitány és Narancshal című kötetek - az összes általa íródott mesekönyv - esetében is, és remélem, hamarosan folytatódni fog ez a sor.
Az írónő egy olyan világot teremt, ahol a csoda természetes része a hétköznapoknak, vagy a másik oldalról szemlélve, a mindennapi életben rejlő aprócska varázslatokat tárja elénk, mintha a mesék mágikus realizmusát alkotná meg, ha ez nem lenne önmagában paradoxon. Más íróktól olyannyira különböző látásmódjával képes még a legegyszerűbb dolgokat is teljesen új megvilágításba helyezni, mindezt a rá jellemző kreatív, mégis az otthonosság melegét sugárzó nyelvi formába csomagolva. S végül az egész egy kissé álomszerű, elbűvölő történetté áll össze, mely kicsiket és nagyokat egyaránt képes lenyűgözni.
Ugyanez persze elmondható Az emlékfoltozók, a Volt egyszer egy, valamint a Kapitány és Narancshal című kötetek - az összes általa íródott mesekönyv - esetében is, és remélem, hamarosan folytatódni fog ez a sor.
Az illusztrációk szerves részét képezik a könyvnek, Keszeg Ágnes akvarelljei egyszerűek, letisztultak, ötletesek, képein a zöld különböző árnyalatai dominálnak. Érdekes hatást kelt, hogy a háttér mindenütt fehér maradt: mintha az alakok a levegőben lebegnének. A szülinapos kert finom, elegáns fa- és bokorhölgyeiért pedig egyenesen rajongok!
 |
| Hát nem imádnivalóak? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése